Szerintem ez egy egetrengetõ baromság! Legfeljebb annak a pénztárcája jár jól, aki az egészet kitalálta. Hasonlít minálunk szokásos "tanácsadói munkára", persze jóóó nagy pénzekért.
Miért? (sajnos, hosszú leszek, pedig próbáltam tömöríteni)
1.) Már a nálunk meghurrázott csuklós buszokat is szoktam lehordani, pedig azok aprók ehhez a baromsághoz képest.
Képzeljük el, hogy egy buszvonalon el kell szállítani óránként 500 embert. Ezt meg lehet oldani 6 percenként járó 50 fõs busszal, de meg lehet oldani 24 percenként járó 200 fõssel is.
Találós kérdés: melyik jobb az utasnak? (pláne ha a le- és felszállási idõt, valamint a nagyobb busz lomhább felgyorsulását is figyelembe vesszük) Hadd ne válaszoljak.
2.) Bármely gép gyártási költsége jelentõsen függ a sorozatgyártás darabszámától!
Példa: egy átlagos középkategóriás autó kb. 4 milló forint. De úgy, hogy évente több százezret gyártanak belõle (csak abból a tipusból). Jól mûködõ, bevált konstrukciók, kiforrott megoldások, minimális meghibásodási arány, olcsó ár, egymással versenyzõ rengeteg gyártó, kidolgozott minõségbiztosítás, stb...
Ha a semmibõl kellene megtervezni és mondjuk 100 példányban legyártani meg tesztelgetni, akkor legalább 100 millió forint lenne 1 db autó és folyton elromlana, hol itt, hol ott. Az alkatrészellátás is baromi drága lenne.
Nomeg a közlekedésben résztvétel egyéb tényezõi kérdésesek.
3.) Egy ilyen giga-buszra az utasoknak fel is kell ám szállniuk, meg leszállni. Mennyi idõbe kerül ez? milyen hosszúak lennének a fel-le szálló peronok? (vagyis mennyit kellene gyalogolni) Milyen magasan lennének ezek a peronok? 6méter? Ki szeret ennyit lépcsõzni? Mit csinálnak a nehezen mozgó emberek?
Milyen távolságra lennének egymástól a megállók? Pl.: egy ekkora szerelvényt aligha éri meg 300 méterenként megállítani, amikor maga a szreelvény 300 méter hosszú?!
4.) A közlekedési helyzetek áttekinthetõsége igencsak kérdéses. Már egy kamionból is nehezebb kilátni, mint egy személyautóból, de ez a szörny áttekinthetetlen, szinte vezethetetlen! Balesetbiztonsági szempontból igencsak félelmetes!
5.) A közlekedési hatóságoknak küólön fel kell készülniük erre a "jármûre" vagy micsodára. Milyen kritériumok alapján engedhetõ a forgalomban részvétele? Hogyan kell végigellenõrizni elindulás elõtt? Milyen közlekedési szabályok vonatkozzanak rá? Felelõsségbiztosítást ki vállalja, és mennyiért? Ki fogja ezeket ellenõrizni pl. mûszakilag (a gyártótól és az üzemeltetõtõl független ellenõr!), és ki fogja (ki tudja) ezeket az ellenõröket kiképezni és vizsgáztatni, szakmai konpetencijukat szavatolni?
6.) Javíthatóság és VONTATHATÓSÁG kérdései.
Azt gyakran látjuk akár Budapest utcáin is, hogy elromlott buszt vontatnak. Gyakran felemelve.
Egy ilyen monstrum legkisebb alkatrésze is emberi erõvel mozdíthatatlan, hiába állja körbe 100 kis kínai. Magyarul: a helyszínen nem javítható az elromlott jármû. És vontatni hogyan fogják?
7.) Egy ilyen, nagyon újszerû eszkönél mindig fel kell hogy vetõdjön a már meglévõ infrastruktúrához való illeszkedés. Például, hogy hány utcát kell ledózerolni, hány kanyart kell majd kiegyenesíteni, hogy ez a szörny közlekedni tudjon?
Valaki már felvetette a kanyarodás kérdését, amit egy másik vitapartner egy kézlegyintéssel intézett el, anélkül, hogy átgondolta volna. Javaslom az illetõnek, hogy kössön az autója után egy utánfutót, annak a végére még egyet, annak a végére pedig még egyet. Aztán kanyarogjon egy kicsit...
8.) Végére hagytam a legfontosabb gondolatot.
A közlekedés OKAIRÓL egy szó sem esik soha, nemcsak most, de máskor és másutt sem! Ezt tartom a legnagyobb bajnak, és egyben árulkodó jeleként annak, hogy itt egy csomó dolog nem az, aminek láttani szeretnék valakik.
Az emberek nem viccbõl közlekednek, hanem KÉNYSZERBÕL! Vagyis a közlekedési szükséglet OKAIT kellene megtalálni és kezelni (de nem úgy ám, hogy folyamatosan nehezítjük, lehetetlenítjük el a közlekedést, abban a "reményben", hogy az emberek majd maguktól megoldják és majd nem közlekednek... NEM TUDJÁK MAGUKTÓL MEGVÁLTOZTATNI A RÁJUK HATÓ KÉNYSZERÍTÕ ERÕKET! Örülnek, hogy találtak munkát, hogy van hol lakniuk, hogy ha hazamennek akkor MÉG nem feltörve taláálják a lakásukat, hogy a gyerek tud ovodába járni, stb.)
8.b.) Minden közlekedési eszköznek illeszkednie kell az adott régió társadalmi-gazdasági struktúrájába, és ezen eszközök idõbeli fejlõdésének pedig illeszkednie kell a társadalmi-gazdasági struktúra idõbeni változásaihoz, a jövõben várható fejlõdéséhez is.
Például Magyarországon, ahol a "rendszerváltás" óta leépültek a több tízezer fõt foglalkoztató szocialista nagyüzemek, ahová vasúti sínek kanyarogtak be és ki, és a dolgozók tömegeit meg millió tonna anyagot és árut szállítottak,
és a gazdaság gerincét fokozatosan átvették a kis, néhány fõs káefték, nem nagy anyagszükséglettel,
nos, ehhez a társadalmi-gazdasági struktúra átalakuláshoz az egyéni (autó) közlekedés tudott a legjobban alkalmazkodni, mint azt látjuk is.
Tudom, hogy Kína nem Magyarország, de azért meggondolandó, hogy ez a gigaszörny honnan és hová fogja szállítani azt a rengeteg embert, egy biciklisét jóval alulmúló sebességgel, és elképesztõ rugalmatlansággal? Hogyan fogjál ovodába vinni a gyereket, PL?
Hol vannak ill. lesznek azok a több millió fõs lakótelepek és a több millió fõt foglalkoztató cement-, acél-, stb. mûvek, amely lakótelepekrõl amely mûvekbe ez a monstrum fogja vinni az embermilliókat reggel és délután?
És a regeli-délutáni csúcsforgalmon kívül hová teszik a kihasználatlan monstrumokat?
Lehetne még sorolni, de asszem unjátok már.
Eddig Kínáról csupa jó és bíztató hírt hallottam. Mágnesvasutak, 500 km/óra sebességgel, és hasonlók. És akkor jönnek ezzel a csigalassú, nehézkes, baromira drága, gyk. használhatatlan marhasággal...teljesen lelomboztak vele.
Sokkal jobban járnának a kínaiak, ha metrót építenének!
Metró- és vasúti kocsikat milliószámra gyártanak a világban, egymással versenyzõ cégek, nagy sorozat, kiforrott technológia, megbízhatóság, szemben ezzel a nemtudommicsodával