Szenzációs jó film volt, még megnézem párszor. Nagyon élveztem ahogy megdolgoztatta az agyam, hogy átlássam a (spoiler nélkül) különbözõ síkokon történõ eseményeket és azok szinkronitását, illetve a síkok közti technikai és pszichológiai összefüggéseket... :)
Persze voltak benne elméleti csúsztatások, de hát csúsztatások nélkül nem lehetett volna ezt így összehozni, szóval el lehet ettõl tekinteni.
Ez olyan volt mint egy multidimenzionális Olasz meló, esetleg Ocean's 11/12/13.
A kategória-vitára reagálva: én egy filmalkotást vártam, ami egy alkotó (alkotók) géniuszát, munkáját dicséri (vagy nem), és azt is kaptam. Kitaláltak egy történetet, ami eredeti volt, és azt úgy kidolgozták, hogy a film közben egyszer sem ült le, végig pörgött és (mégis) minden eseménye pontosan érthetõ volt. A végén a slusszpoénon pedig felkacagtam.
Tehát amit vártam, azt megkaptam. Amikor egy szoborkiállításra megyek, akkor szobrokat várok, nem pedig egy olyan szobrokat, amelyek azt ábrázolják, amelyet én várok hogy ábrázoljanak. Azt kell ábrázolniuk, amit az alkotó akart ábrázolni.
A magyar címet viszont mintha valaki olyan adta volna, aki nem is látta vagy nem értette a filmet. Én semmilyen értelemben sem fedeztem fel semmilyen "Eredet"-fogalmat a történet egyetlen vonatkozásában, semmilyen szintû metaforában. Valaki érti ezt?