Nem akarok sokat okoskodni ezért csak néhány gondolat:
Az egész elosztási rendszer a hazánkban (is) elfogadott úgynevezett Svájci elszámolási módszerre épül.
A hõközpontban van egy hõmennyiség mérõ amely pontosan méri a befogadott hõ mennyiségét.
A lakásokban a költségosztók arányszám megállapítására szolgálnak.
Ennek nincs mértékegysége.
Minden lakáshoz tartozik egy szorzószám amelyet a faktorszámból, a korrekcióból és az elõzõ éves fogyasztási átlagból számítanak ki.
A faktorszám az adott radiátor hõleadási képessége (mérete) alapján készül. (nagyobb radiátor a kelleténél, nagyobb fakt. szám)
Korrekciós szám: ez érdekesebb, itt az olyan lakások kapnak kedvezõbb korrekciót akik pl három homlokzati fallal is rendelkeznek, tehát az adott hõmérséklet eléréséhez többet kellene fûteniük, mint egy közbülsõ lakásnak.
Ebbõl következik, hogy pl. a 10. emeleti lakások, ahol a rendszer sajátosságai miatt melegebb van, nem kap korrekciós kedvezményt.
A harmadikat nem magyarázom, olyan mint az elektromos éves elszámolás.
Sokat fogyasztottál tavaly, idén az átalányod magasabb, ha idén kevesebbet fogyasztasz, alacsonyabb lesz a jövõ évben a havi számlád.
Aztán vagy ráfizetsz a leolvasás után vagy visszakapsz.
Ja, mivel az épületnek vannak nem mért hõveszteségei is ezért az albetéteknek nem csak a saját fogyasztásukat kell fizetni, hanem pl a lépcsõház fûtését is.
Ezt légköbméter alapján osztják el. Ez így korrekt.
Nálunk ez az arány 30% tehát 70%-ban a tényleges fogyasztásunkat fizetjük.
A rendszer nem tökéletes de messze igazságosabb, mint ha teljes egészében légköbméter alapján fizetnénk.
JagFater: A rendszernek csakis úgy van értelme,l hogy termosztatikus szelepekkel szerelik fel a radiátorokat.
Informatika és tudomány
