buklee: Vagy éppen annyira természetes, hogy az ember Istenre gondol, mert van benne valami, ami súgja neki, egy kapocs közte, és az alkotója között.
Ez éppúgy hihetõ, mint a te változatod. Persze azt hiszem, ezek összefüggnek, mert különbséget kell tennünk a Végtelen Isten és a különbözõ Istenképek között.
Mert lehet ugyan, hogy tudjuk, érezzük, reméljük, hogy van Isten, de felfogni a végtelenet nem tudjuk, ezért egy véges formába: Istenképbe sûrítjük. ez pedig biztos, hogy téves :)) Akármilyen jószándékú is valaki, mert egyszerûen nem AZ.