„elektron: hol itt, hol ott van, néha ugrál, máskor eltûnik, de senki sem tudja hová”
Röviden. az elektron fluktuál.
Spinnel rendelkezõ részecskék pedig "spinelnek", azaz perdülnek, bár valójában nem mennek azok sehova, és nem is forognak a saját tengelyük körül sem (pontszerû test ilyet nem tehet).
De arra nem szoktak gondolni, milyen lehet a -spin (negatív spin)? Csak nem visszafelé megy az idõ? :)
Az elektron, de amúgy minden részecske fluktuál. Más okokból, de a részecskék helye és sebessége egy idõben nem definiált, meghatározhatatlan, azaz nem tudjuk (határozatlansági-elv).
Csak annyit tudunk, hogy a részecskék valahol, valamilyen valószínû helyen vannak, és valamilyen valószínû sebeséggel mozognak.
Hát, ez van gyerekek, lehet bizonytalankodni: valószínû világban élünk :)
Egyébként ezért (is) van igaza shandix-nak, és annak a tudósnak, aki azt mondta, hogy „hogy az "élet" egy olyan dolog amit mintha az univerzum hozott volna létre saját maga megismerésére”, ugyanis a káoszelmélet globális keveredés nevû tétele szerint minden tipikus tényezõkkel indított rendszer közel kerül az összes állapotához (a Wikipédia így írja: "A káoszelméletben szereplõ globális keveredés egyik jó példája, mely szerint tipikus kezdõfeltételekkel indítva hosszú idõ alatt az összes lehetséges állapothoz közel kerül a rendszer.").
A részecskék még mindig fluktuálnak, fõleg szubatomi szinten, de nem csak két állapotuk van, hanem annyi, amennyi a részecske hullámfüggvénye megenged (gyakorlatilag végtelen). Ily módon tehát, amikor a részecskék "nem itt vannak", azaz a fluktuáció következtében épp a "nem létezõ" állapotukban vannak (ha úgy tetszik, nincsenek is, avagy halottak), akkor alkotják a párhuzamos valóságokat (a 11., és a többi sok-sok dimenziót).
Shakata, neked is igazad van, ugyanis ez a részecskespin a magyarázat a "99,999998 %-os" térfogathiányra, azaz a nagy ürességre.
(Elég felületes és pontatlan ez így, de talán érthetõ.)