Ha úgy vesszük a tudomány is egyfajta vallás, ugyanúgy az élet kérdéseire próbál választ adni, és ugyanúgy emberi kreálmány, tehát tévedések tömkelege tarkítja. Micsoda nagyképû dolog az embertõl hogy ki meri jelenteni, hogy érti a dolgokat, és hogy a tudománya mindent megmagyaráz! Milyen arcátlan dolog a tudományunkat Isten elé emelni, és kijelenteni, hogy Õ nem létezik, mert mi a kreált elméleteinkkel nem tudjuk õt bizonyítani! Lehet gyártani az elméleteket, de eddig egyiknek sem sikerült cáfolnia a teremtõ létezését, és nem is fog sikerülni egy önelégült zseninek sem! Leredukáljuk magunkat és a világunkat mechanikus fizikai és kémiai kölcsönhatások sorozatára? A szellemünk, az érzéseink az elménk valóban csak kémia lenne? De ha az lenne, akkor a fizika és kémia törvényei, az azokat alakító elvek és energiák honnan vannak? Csak úgy vannak, nem hozta létre senki? Szeretnénk a koponyánkon belülre süríteni az egész mindenséget, de elgondolkodunk azon, hogy az milyen felfoghatatlanul hatalmas és végtelenül bonyolult? Ez egy csepp alázatot sem kelt bennünk?
Szánom is, meg nevetek is Mr. Hawkin-on, mert annyi év tolószékben töltött töprengés és elméletgyártás után sem jutott egy fikarsznyival közelebb a világmindenség megismeréséhez.
A mai tudósok sem fognak soha egy pontnál közelebb kerülni a megismeréshez, mert rendre kihagyják az egyenletek egyik felébõl a legfontosabb állandót - Istent.