Van egy rossz hírem: a tudomány sok mindent meg tud magyarázni, de soha nem ad választ arra az õsi kérdésre: miért van valami, mint inkább semmi. A tudomány épp a korlátozott módszerei miatt csak a természetet tudja vizsgálni. Ha volt teremtés, akkor annak pillanatát vagy inkább az elõtte lévõ "szakaszt" nem tudja semmivel megvilágítani. Az egyházak (legalábbis a katolikus) rég elért arra szintre, hogy nem keveri össze a természetes és a természetfeletti vizsgálatát. Úgy látszik erre az ateisták (sok tudósok is) a mai napig képtelenek. Tudom, hogy szükségük van mankóra, hogy ne kelljen szembenézni egy másik lehetõséggel is az életükben, de hát a félelmei ellen az ember sok mindent bemagyaráz magának. A Nagy Bumm elméletét épp egy katolikus pap-tudós dolgozta ki, Einstein tudományos ellenszele ellenére, aki késõbb elismerte hibáját, és így nyilatkozott a belga pap által felvetett elméletrõl : "Ez a teremtés leggyönyörûségesebb és legkielégítõbb magyarázata, amit valaha is hallottam".
Maga Georges Lemaitre ezt mondta a tudomány és a hit kapcsolatáról: "Két út vezet az igazsághoz. Én úgy döntöttem, hogy mindkettõt követem."