"Szóval az anyag gondolt egyet, megteremtette magát, szétfosta magát mindenfelé, aztán teljesen véletlenül összegyúrta magát érzõ lényekké. Hát nem tudom, ebben hinni szerintem ugyanolyan hajmeresztõ mint sok vallás elméletében."
Ez a kedvencem. :)
Ha az anyag nem fosta volna magát össze érzõ emberré, akkor az ember nem is kezdte volna felkutatni, hogy honnan eredt, így törvényszerû, hogy össze legyünk fosva, különben nem léteznénk, és nem tennénk fel ezt a kérdést. Ha véletlenül másképp alakul az univerzum, akkor nincs ember, nem elmélkedik az univerzumon, és nem agyal azon, hogy mennyire hihetetlen, hogy az anyag emberré fossa magát.
Tapasztalati valószínûségekrõl csak nagy számú minta esetén lehet beszélni. Tudtommal csak egy univerzumunk van, amiben mérni tudnánk saját emberi létrejöttünk valószínûségét, de ha nem jövünk létre, nem mérjük a létrejöttünket. Egyszerûen hibás az a kérdés, hogy mennyire valószínû, hogy az ember kifejlõdik. Értelmetlen valószínûségrõl beszélni.
Sõt, mivel a megfigyelõ csak akkor létezik, ha élet is van, nincs olyan megfigyelés, hogy nem fejlõdik ki az ember.
"Ha rábaszol és nincs kedved megkeresni akkor töltsed le a Zeitgeist 1 -et."
Megnézheted, de érdemes azzal a tudattal nézni, hogy a 60%-a baromság, és 40%-ban vanak részigzságok. Most nem fogok ellene érvelni, mert se idõm, se kedvem, de egyszerûen a film száz évvel elmaradt világszemléletet kölcsönöz vissza némi utópisztikus álommal. Valahol az emberi természetes evolúció bontja le. Bárki ugyanezt csinálná, és elõbb-utóbb úgyis kialakulna. Valahol pedig egyszerûen féligazságokat közölnek, vagy csak egy szemléletet, vagy egy oldalt mutatnak be. Nagy kamu az a film.