Na az indulatokat kicsit lehûtendõ csak bedobom a következõ gumicsontot:
A klasszikus fizikában a tér ürességet jelentett, ha pedig a tér végtelen, akkor ez végtelen értéknélküliséget jelent.
Az utóbbi idõk fizikája szerint azonban fordítva van, a tér tele van fluktuáló de nem összehangolt értékekkel, és az anyag gyakorlatilag a szimmetria sértések miatt jön létre, ami azt jelenti, hogy adott helyen és idõben az értékek változatossága bizonyos szempontból lecsökken, és ez az amit mérünk, amit fizikai tulajdonságként látunk. Valójában minden tulajdonság negatív, csak az adott szempontból lehetséges végtelen változatosság leszûkülését jelenti.
Azonban az õsrobbanás elmélet, a fizika, mint csúcs tudomány sok szempontból még mindig a régi idõkre jellemzõ "nagy semmiben valami kis értékre" mintsem a "végtelen változatosság helyi leszûkülésére" épül.
És pl. Hawking kedvenc témája a fekete lyukak is ennek jellemzõit viselik magukon. A fekete lyukak szépen megsemmisítik szétszórják még az a kicsi értéket/anyagot, ami még van, ahogy az évmilliárdok alatt lassan elpárolognak. És a végén csak a nagy üresség marad.
De mi van ha nincsenek is fekete lyukak?
Ha nem elnyelik és elpárologtatják az anyagot és annak tulajdonságait, hanem éppen fordítva, a téridõ szövetének ilyen jellegû megbomlása nem hogy örökre elnyeli az anyagot, hanem éppen hogy újabbat hoz létre. Ha azok a helyek, amelyeket mi fekete lyukaknak tartunk nem az anyag végsõ nyugvóhelyei, hanem ellenkezõleg a mai is folyamatosan születõben levõ univerzum forrásai.
Innen a Földrõl nem eldönthetõ, hogy valójában milyen az univerzum, volt-e õsrobbanás, vannak-e fekete lyukak.
A sztenderd modellel csak egy gond van, hogy szingularitásokat, végtelenbe futó értékeket teremt, miközben ilyeneket közvetlenül még soha senki nem tapasztalt, figyelt meg. És ráadásul a végtelenbe futó értékek ellenkeznek mindennel, amit eddig megtudtunk az univerzumról!