Az ezzel az egésszel a gond, hogy a tudományban ma még az Ockham borotvája elvet fogadják el mindenek felett. Ami véges és meglehetõsen kevés elembõl álló lineárisan változó rendszerekre tökéletesen megfelel.
Azonban szinte végtelenül bonyolult, és nem lineáris módon változó, kaotikus rendszereknél, az elv használhatatlan és értelmezhetetlen.
Igen ezek a jelenségek léteznek, de érdemes feltenni a kérdést, hogy miért ilyennek érzékeljük az univerzumot? Azért mert tényleg ilyen egyszerû, vagy mert az eszközeink miatt látjuk ilyennek. Pl Manapság jóformán az összes érzékelt exobolygó kb a Merkúrhoz hasonló pályán keringõ gázóriás. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a leggyakoribb bolygók, hanem hogy az eszközeink korlátai miatt csak ezeket tudjuk egyelõre kimutatni.
Az Olbers paradoxonra, és a vöröseltolódásra lehet akár "steady state universe" modell szerinti megoldást is adni.
A csillagok égitestek kora sem egyértelmû. A mikrohullámú háttérsugárzás is többféleképpen értelmezhetõ. A világegyetem homogenitása és anizotrópiája is viszonylagos.
Az ösrobbanásos illetve sztenderd modellnek olyan kisegítõ elemeket kell alkalmaznia, mint a felfúvódás, vagy a sötét anyag + energia, amelyek mind mind hipotetikusak, abból következtetethetõk áttételesen, hogy nem úgy néz ki mégsem a világegyetem, mint ahogy annak az elmélet szerint ki kéne néznie.