"Ha hitelekbõl csökkentem az adókat, ahogy a '70-es években tették, eladósodik az ország."
Csak kis apróság, a hetvenes években nem igazán voltak adók!
Meg a hitelek egy részét valóban a fogyasztás finanszírozására fordították. Más részét a lengyelek kapták meg, mert nekik már nem adtak, akkora szarban voltak. Õk persze a rendszerváltás után kérték és megkapták a hiteltörlesztés átütemezését. Harmadrészt meg ment az oroszoknak, akik a fegyvereikhez vásároltak belõle alkatrészeket nyugatról.
Ha a hitelállomány nagyságából és a gazdaság állapotából vezetjük le a rendszerváltást, akkor ma nem egy olyan laza reformot kéne csinálnunk, mint a 90-es években, vagy költségvetési kiigazítást, mint a kormányaink szoktak mostanában, hanem tomboló forradalmi tömegeket kéne látnunk az utcán.
Egy régióban magasan elsõ gazdaságból, egy a mai adósság állomány tizedébõl, teljes foglalkoztatottságból, és elfogadható lét és közbiztonságból jutottunk szép lassan 20 év alatt ide, ahol most vagyunk.
Amit írtál az intelligenciáról az fordítva is igaz, és a demokrácia paradoxonának is nevezhetõ: a demokráciában a 100 IQ-jú választópolgároknak kéne reálisan eldönteni, hogy ki a jó vezetõ, ki fog olyan reális döntéseket meghozni, amiket õk nem tudnának, vagy csak átvág mindenkit. Kb mintha a választópolgárnak Lékó Péter ellen kéne gyors játszmát nyernie.
Másrészt ráadásul az is igaz, hogy ha összegyûjtünk több száz embert egy helyem, akik az adott témához marhára nem értenek, akkor azok még nem fognak jó döntést hozni, hiába nevezzük õket parlamentnek.
"A külföldi felvásárlások. A privatizációt angol mintára csináltuk, csak egyetlen lépést hagytunk ki pénz hiányában. Mielõtt elpasszpljuk a hazai vagyonosabb embereknek a külföldi vállalatokat, nem tudtuk õekt modernizálni. Így nem voltak képesek felvenni a versenyt, és a hazai vállalati igazgatók olcsón továbbadták õket."
Ez se igazán így van, mert ha modernizáljuk õket, akkor is bezárják azokat, csak még közben 2X akkora xarban vagyunk.
A külföldi cégek simán csak piacokat vásároltak és lexarják, hogy a megvásárolt üzem mennyire járul hozzá a magyar gazdasághoz, GDP-hez, a foglalkoztatáshoz, vagy az adókhoz (úgy is adókedvezményt kap).
Az SZDS-es gazdasági szakértõk meg szerintem marhára nem látják a gazdaság problémáit, mert õk csak a pénz oldalról néznek mindent, a tõke egyéb formáiról nekik már csak kultúrális gyökereik (gyökértelenségük) miatt halványlila fogalmuk sincs.
Ilyen kijelentései vannak a privatizációs cikkében:
"A tõkehozadék maximalizálására törekvõ privatizációs stratégia, és ezen belül a készpénzes változat elõtérbe helyezése a megismert eredmények tükrében ma is indokoltnak látszik. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ez a módszer is tökéletlen. A készpénzes privatizációt követõen is kialakulhat számos olyan eset, amelyben az új tulajdonosok hozamnövelési ambíciói messze elmaradnak attól, amit a kapitalista piacgazdaságról szóló tankönyvek feltételeznek."
Akkor most jogos volt vagy nem ezt a módszert követni!?
"A privatizálás az itt is elemzett hiányosságok ellenére minden bizonnyal jelentõsen hozzájárult a magyar gazdaság stabilizálódásához."
Mit ért egyáltalán gazdaság alattm vagy stabilizáció alatt? A magyar állam iszonyatos mértékben eladósodott, a termelés volumene töredéke a 90-es évek eleinek, a közúthálózatot leszámítva a magyar infrastruktúra, és kapcsolódó gazdasági tényezõk romokban. A fizetõképes keresletet nem sikerült az EU-s átlaghoz közelíteni, a bérek továbbra is felháborítóan alacsonyak.
Az a stabilizáció, hogy pont a privatizációt követõ gyárbezárások/elbocsájtások miatt megugró munkanélküliség nem baxta agyon teljesen az államot, és a gazdaságot csak majdnem? (Ha nincs munka, nincs fizetés, nincs kereslet, nincs fogyasztás).