"Ezért nem jó az az érv, hogy a korrupció abból ered, hogy emberek vagyunk.
Ha abból eredne, akkor mindenki korrupt lenne"
Mindenki korrupt, csak különbözõ mértékben. Mindenkinél van olyan jutalom, amiért megéri korruptnak lenni, csak nem biztos, hogy pénzben kifejezhetõ dologról van szó. Persze a politikában ezek a jutalmak nem kerülnek elõ, csak a pénzbeni juttatások gyakoriak. Ez olyan, mint a lopásra való hajlam. Mindenki lopott már életében. Valaki autót lop, valaki adót csal, valaki ismer egy módszert, amivel kevesebb pénzért vehet az italautomatában, valaki nem szól a pénztárosnak, hogy rosszul adott vissza, valaki felveszi az ezrest a földrõl, holott tudja, hogy valaki elhagyta, és nem az övé. És persze a felvett ezres után nem fizet adót, ami az állam meglopása.
"Azt sugallod, hogy a rendszerben (tehát ami rendszer pl. ma Magyarországon van) a korrupció forrása az ember. De ezt csak azért mondod, mert jelenlegi rendszert demokráciának tekinted (mert úgy definiálta valaki), demokrácia alatt pedig azt a rendszert érted, ami a szótárba a demokrácia címszónál szerepel (mert azt úgy definiálta valaki). Tehát mi az amit figyelmen kívül hagysz? Az, hogy ez a rendszer, ez milyen rendszer valójában."
Egyrészt a rendszernek semmi köze ehhez. Ha elkülönítünk egy ember csoportot Magyarországon, mindig lesz köztük korrupcióra hajlamosabb és kevésbé hajlamos ember. Ha elég nagy mintát veszel, nagy valószínûséggel lesz köztük egy-két ember, aki elég nagy hajlammal rendelkezik a korrupcióra ahhoz, hogy partner legyen ilyen dolgokban.
A demokráciának létezik egy definíciója. Régebben utánanéztem, mert érdekelt, több olvasmányos könyvet írtak róla, de ha egymondatban szeretnéd jellemezni, akkor olyan rendszer, ahol a nép beleszólási joga van a saját vezetésének megválasztásához.
A demokrácia lényege, hogy a közösség minden választójoggal rendelkezõ tagja részt vehet a közügyek eldöntésében, vagyis az önkormányzásban az adott térségben. [...] Közvetett vagy képviseleti demokrácia esetén a nép által jelölt és választott képviselõk hozzák meg bizonyos közügyekkel kapcsolatos döntéseket, melyeket az alapszabály (alkotmány, törvény, alapszerzõdés) behatárol. Az alapszabályban szintén meghatározzák a különbözõ szintû képviseletek hatáskörét, mely lehet központosított, részben lebontott vagy alulról felépülõ. - Wikipédia
Ezek alapján Magyarország rendszere nem demokráciának van definiálva, hanem a definiált képviseleti demokrácia definíciójának megfelel. Az pedig, hogy mi az elképzelése valakinek a demokráciáról, nem befolyásolja azt, hogy Magyarországon demokrácia van. Hiszen megfelel a definíciónak.
"Akkor most vagy nincs is már valójában demokrácia (ezért a mostani rendszer végeredményben hatékony, hiszen nem demokratikus, azaz nem lehetetleníthetik el a döntést az érdekellentétek folyamatosan, tehát a rendszer valójában már most is centralizált diktatúra)[...]"
A diktatúra valamely személynek vagy csoportnak az állam törvényeit figyelmen kívül hagyó, erõszakszervezetekre támaszkodó, kivételes törvényekkel szentesített korlátlan hatalma.
Nem árt ezzel tisztában lenni, mielõtt ilyen erõs kijelentéseket teszel. Megint ez van: nem az számít, hogy valaki mit ért alatta, hanem mi a referencia, mi van a szótárban.
"Nem mindegy hogy kihez kerül ez az extra profit, és az mit kezd vele?"
Az, hogy többet kell visszafizetni, abból ered, hogy õ lemond arról a jogáról, hogy most elköltse a pénzét, cserébe késõbb több pénzt kap vissza. Ez lényegében olyan üzlet, hogy eladja a pénzének idõbeni felhasználási jogát. Korrekt üzlet, ezért mindegy, hogy kinek megy a pénz. Most nem fogsz válogatni, ha lehetõséged van autót venni, hogy német vagy japán eladótól veszed meg. Különbözõ feltételek léteznek, de a piac önmagát árazza. Kereset-kínálat. És vannak a piacinál jobb feltételekkel rendelkezõ hitelek, például az IMF hitel, mely ügyes kezekben elköltve nagon fellendítheti a gazdaságot. Lengyelország a válság idején IMF hitelt vett fel, és K+F-be invesztálta, és most úszkál az extra profitban.
"Nincs olyan, hogy mindenki elegendõ profitot termel a kamatok visszafizetéséhez."
A vállalatok önmagukban is profitot termelnek. Akkor vesznek fel hitelt, ha látják, hogy vele extra profitra tesznek szert. Ha egy duopóliumban A válallat hitellel bõvíti magát, és B vállalat nem akar elesni a fogyasztóitól, ezért õ is hitelbõl bõvíti magát, akkor a fogyasztók nyernek rajta, és semmi más nem változik, a profitból pedig fizetik a részletet. Ha mégsem tudja az egyik fizetni a részletet, akkor csõdeljárás alá kerül, megveszi egy másik, vagy darabokban adják el, és így tûnik el a hitel.
Annak, hogy nõ a világ összhitele, más az oka.
Egyrészt: a fogyasztó nem termel, a fogyasztóknak kurvára nem kellene hitelt felvenniük, mert õ BMW-vel akar csajozni, és nem jó neki a Suzuki, jön egy kisebb válság, nem tudja fizetni, és oda a lakása. Ez az emberi hiúság, és ez kártélkony valami. Ha Szegedre szeretnék menni egy konferenciára, és tervezgetem régóta egy kocsi megvásárlását, és van 900 ezrem, a kocsi 1 millió, felveszek 100 ezer forint hitelt, leutazok Szegedre, a szponzor pedig kiperkál 200 ezret, mikor visszafizetem a +10% hitelt, még így is marad 90 ezer a zsebemben. De ez az elenyészõ eset, és az ember ritkán ilyen tudatos.
Másrészt a nyugati országok kezdtek el mindenféle hiteleket felvenni mostanában, azért, mert a pártoknak túl kell szárnyalniuk egymást, egymásnak menõznek az életszínvonallal, ehhez hitelt vesznek fel, és így pol. USA a világ legnagyobb hitelezõjébõl a legnagyobb hitelfelvevõje lett. ÉS ezt is csak azért lehet bejátszani, mert az emberek hülyébbek a politikusoknál, és a pártok hatalomra kerülése fontosabb a gazdasági kapacitásnál.