Légy szíves hozz konkrét példát, mert ez így csak a zavarosban való halászat, mert nem tudom mire gondolsz, viszont érdekesen hangzik.
A tudományos módszer sem tökéletes, de tökéletesebb mit ahogy itt felvázoltad. A kutató is ember, ebbõl kifolyólag hibázhat ezért nem egy kutató egyetlen kisérlete a döntõ, a tudomány egyik pillére a kollektív döntés az egyénivel szemben. A kutatások eredménye után van egy sokszor évtizedekig tartó tudományos vita. A vita alatt kutatási eredmények, illetve ütközeteset értem - és a döntõbíró itt sem az ember hanem természet. Persze számtalan ön-hiba szûrõvel rendelkezik a tudomány...
A kutatásról.
Ugye az egyetemrõl kikerülve egy laborba, vagy valamilyen tudományos intézménybe kerülsz, nem az utcára. Itt mindenki lehetõséget kap kutatómunkára. A saját kutatási területednek megvannak a fehér foltjai, vagyis a kutatnivalói - nem valami ismeretlen világba csöppensz. Ezeket már valószínûleg gõzerõvel kutatja rengeteg kutatócsoport és valószínûleg te ebbe fogsz belekerülni. Persze lehet megnemértett zseniket vizionálni minden sarokra, de ez azért lássuk be ez nagyon ritka dolog, de azért nekik is van lehetõségük a kutatásra. Ha nem abban az intézményben akkor a világ valamelyik másikában, ahol más a már említett ár/érték arány.