"A matematika és a fizika is egy hit végeredménybe, elhiszed, hogy atomokból(tudom lehet tovább bontani még ) áll az anyag, de kérdem én ki látta innen a saját szemével az atomokat?"
Nem hit, mert elmehetsz a fizika intézetekbe és elvégezheted a kísérleteket. És ha nincs is szemed, hogy egyetlen atomot láss, pásztázó alagútmikroszkóppal atomokat képesek ide-oda rakosgatni. Vagyis a megfelelõ technológiával kiterjesztheted az érzékelésedet szélsõséges méretekre is. Olyan szempontból hit, hogy amíg meg nem bizonyosodok róla, addig hit, de azért vannak fizikatanárok, hogy továbbadják a megtapasztalat fizikát, hogy ne kerüljön sok idõbe minden embernek minden kísérletet elvégezni újra. Nem kezdheti minden ember a tûz felfedezésével újra.
A matematika pedig még kevésbé hit kérdése, hiszen én hozom létre a definícióval azt, amit definiálok, én teszek állításokat, és a definíció alapján bizonyítom. Így semmi értelme hinni abban, mit definiálok, vagy hinni egy bizonyított dologban, azt elfogadni kell. Mondjuk, ha definiálom a síkbarajzolahtó gráfot, és kimondom a négyszíntételt, akkor azt bizonyítani tudom, nincs szükség arra, hogy elhigyjem, hogy minden síkbarajzolható gráf csúcsai színezhetõk négy színnel (hogy nincs két szomszédos azonos színû), mert bizonyítani tudom. Nem kell hinni, csak elfogadni.
A tudomány pont arra törekszik, hogy ne hit kérdése legyen. Ezért van az, hogy a zsidó és a keresztény vallási témában sosem érti meg egymást, de az izraeli és olasz fizikus teljesen össze van hangolva. Mert amíg a vallások Isten akaratát akarják kitalálni, a fizikusok Isten törvényeit fedezik fel.
"Vagy elhiszed, hogy egyharmad meg kétharmad az 1, pedig 1harmad=0,33333 2harmad=0,6666 0,3333+0,66666 soha de soha nem lesz 1 egész."
Úgy látszik, nem vagy közel a matematikához. Amit te állítasz, az megegyezik azzal a problémával, amit a görögök gondoltak, hogy Akhilleusz megteszi a táv felét, majd újabb negyedét, stb. akkor 1/2 + 1/4 + 1/8 + ... nem lesz soha sem egy. A valóság pedig az, hogy egy ilyen mértani sor összege egyhez konvergál, vagyis a végtelenben felveszi az egy értéket. Csak ehhez ismerni kell picit a felsõbb matematikát. Lehet, hogy a számológépet nem tudja kiírni a 0.333-at elég tizedesjegyig, de valójában ez úgy is felírható, hogy 3/10 + 3/100 + 3/1000 + ... satöbbi, helyértékesen, és ezen mértani sor összege is eléri az 1/3-ot a végtelenben, ugyanígy a 2/3-ot is eléri a 0.66666, és az 1/3 + 2/3 = 1. Ehhez kell tanulni kevés felsõbb matematikát, emelt szintû 12-es matekot, vagy fõsulis, egyetemi matekot. A szemlélet végett, rá kell állni az effajta gondolkodásra, meg kell éerni, lám, a görögöknek még nem sikrült.
"Minden természettudományos tény is egyfajta hit."
Olyan értelemben hit, hogy a fizikai axiomák mindörökké feltevések maradnak, hiszen sohasem lehet õket bizonyítani, ez pedig a világ tulajdonsága. Erre még akár azt is lehetne mondani, hogy hit. A helyzet viszont az, hogy ez ennél jóval több, hiszen ha a fizikai törvényeket veszem, felhasználom, a mérnök belõle hihetetlen bonyolult rendszereket, gépeket, számítógépeket képes alkotni, hatalmas, absztakt épületeket építeni, és az, hogy mûködik a számítógép, emeli ki a hit kérdéskörébõl.
A fizika materialista: ez azt jelenti, hogy ami van, abban hiszek, viszont ha abban hiszek, ami van, akkor nincs értelme hitrõl beszélni, maga a fogalom hibás. Ami van, azt elfoagdom, és nem hiszek semmiben. Így emeli ki magát a fizika a hit kérdéskörébõl.
A hit az, ami nem biztos, hogy van, azért kell benne hinni. A fizika, ahogy van, az van, abban nem kell hinni, de pozitivista is a fizika, vagyis úgy véljük, hogy mivel nem ismerjük teljes egészében, ki kell egészíteni. És ez a legfontosabb: nem átírni kell a törvényeket, hanem kiegészíteni, ezért tény, és nem hit. De szerintem errõl még nagyon sokat fogunk vitázni, örök téma marad. :)