Nekem az furcsa egy kicsit, hogy általában a legtöbb ember ifjú titánként, Istent nem ismerve, csak a tudásra támaszkodva kutatja az ismeretlent. Aztán idõsödve, esetleg a halál közeledtével, sok-sok furcsaságot, érdekességet, csodát látva, megannyi szörnyûséges és gyönyörûséges élményt tapasztalva oda jut, hogy hát.... kell itten lennie valaminek puszta képleteken, formulákon, tudományon kívül is.
Hawkingnál ez fordítva zajlik. El lehet gondolkodni azon, hogy miért. Én sejtem, de mivel mélyen tisztelem e kivételes embert, magamban tartom a véleményem...