No de komolyra fordítva a szót akkor hallottunk egy nulla és egy bármely szám megoldást a végtelen szorzóra. Szerintem egyik se jár közel az igazsághoz, viszont én bedobtam egy olyan akadémiát miszerint nullfaktoriális az egy. Ami nagyon kényelmes nekünk, de szerintem ugyanúgy felvillantja a matézis önkényes mivoltát, akár a bolyai féle géometria Gauss után szabadon.
Egész egyszerûen elfogadunk axiómákat, aztán továbbállunk, mint aki jól végezte dolgát, majd az egymást követõ zseniknek apránként megengedjük, hogy kényeztessenek elméjük hívatlan vendégeivel. Hát felelõsség ez kedves polgártársaim!? Felelõs tudományos gondolkodás vajon íly szeles szerelmes tévelygések közt alkotni, avagy hivatásunk mekmesteri cégére? :)