Én meg nagy naívan azt gondolom, hogy akkor szoktak besülni a nyomás alatt álló elmék és kezdenek el irracionálisan viselkedni, amikor úgy érzik, elveszítik az irányítást. Részben erről szól a vallás is, próbáljuk a hatalmunkon kívül álló dolgokat befolyásolni, mint a veszteség vagy a halál.
Nos, ez arra a bizonyos pillanatra baromira nem állt, pont az ellenkezője, Dany éppen visszanyerte az irányítást. Gyakorlatilag egyszemélyben, egy sárkánnyal megnyerte a háborút. A megadással megkapta, amit egész életében a legjobban akart. Megfélemlítésre nem volt (már) szüksége. Miután elhamvasztotta a királynőt, ha kell, a Red Keeppel és az oda menekültekkel együtt, eszébe nem lett volna senkinek szembeszállni vele ezek után. Az északi csapatok az Éjkirály legyőzése után zokszó nélkül követték délre. Jon nem akart trónkövetelőként fellépni, Gendryből ő csinált urat. A lakosságnak indifferens lett volna, hogy éppen ki uralkodik, Cercei ellen sem lázadtak fel minden húzása ellenére sem.
A Cersei dolgot meg nem is értem, mert mintha őt hajtották volna keresztül anyaszült meztelen ugyanazon városon. A fellegváron kívül nem emlékszem, hogy azután mutatkozott volna. Saját bevallása szerint szart mindenkire a szűk családon kívül, és emberi pajzsként gyűjtötte maga köré a menekülőket. Érdekelte is, hogy mi történik a városban...Hogyne, persze.