Egyet felejt el mindenki. Az éjszakai összecsapásban egy olyan sereg ellen kellett küzdeni, aminek a létszáma ismeretlen, gyakorlatilag nem gondolkodik, nem érez félelmet, megy, amerre az irányító akarat hajtja.
Plusz, aki a védők közül elesik, maga is beáll a támadók közé. Beállni a falak mögé akkor van értelme, ha hosszú ostromra számítunk, arra, hogy kitartanak a falak, míg az ellenség elfogy, vagy elunja, mert már éhes. A zombiknál erre nem számíthat senki. Ráadásul, ha a falakon belül elesik valamelyik védő, ha az ÉK úgy akarja, máris van egy újabb katonája, de már a falakon belül.
Vagyis, az egyetlen jó megoldás: minél nagyobb kárt okozni a támadóknak, még mielőtt a falak túloldalára kerül, hogy előre csalják azt, aki irányítja őket és öt elpusztítani, bármi áron.
A golden company se véletlenül állt ki a falak elé. Itt sem ostromra számítottak, hanem egy gyors és elsöprő győzelemre.
Az sem értem, miért olyan meglepő, hogy Daeneris nem látta az a „hatalmas flottát” a magasból az előző részben. A „nagy flotta” alig néhány hajó, behúzódva egy hegy mögé. Látszott, hogy a lövés pillanatában feszülő vitorlákkal „száguldott” elő a takarásból. Ráadásul a két sárkány egyáltalán nem volt magasan. Talán még száz méterre se.
Simán belefér, hogy az a néhány hajó (közel sem a teljes vasflotta vonult ott fel) takarásban volt egészen az utolsó pillanatig. Az északiak „flottáját” (még kevesebb hajó), skorpiókkal, akár 10-15 hajó szét tudta szedni. Az északiaknak semmiféle távolsági fegyvere nem volt. Euronék is valószínűleg a hajókat akarták csak meglepetésszerűen oldalbakapni, azért vonultak fel.