városkánkban a cigányok meg vettek egy házat, aztán a haverom mondja hogy rengetek könyv van a házban a cigányoknak nem kell, vegyünk párat látta lexikonok is vannak, hár mondom egye-fene, mentsünk némi kincset))
hát megyünk, a cigányok nagyban meszelték a házat világoskékre (valamiért nálunk a cigányok mind kékre festi a házat).
Azt mondja a fickó hogy persze ott vanna hátul, menjünk nézzünk szét...kimegyünk, hát komolyan azt hittem dobok egy hátast. a ház háta mögött csak úgy halomba kivolt dobálva minden könyv egy kupacba a szabad ég alá.
Akkora kupac volt mint egy kissebb domb. Felmásztam a tetejére és szószerint sírva fakadtam mert olyan könyvritkaságok voltak, anyagi értékben is ami egy jómódú polgári család 100 év alatt felhalmozott.
Amennyit elbirtam cipelni összeszedtem, de halottam késõbb ott rodhadt szét mert a mosogatóviztõl kezdve a döglött patkányig mindent oda dobáltak. Kajára se volt pénzük de 2-3száz ezer értékben azóta benõtte a fû a kupacot.
Példa Csongrád megye történetét megmentettem 200forintért, ami olyan 20ezer lenne most))