Én speciel a tatárjárással sokat foglalkoztam, de amit errõl Tóth Ferenc összehord, az komoly történelemhamisítás.
A tatárok pusztításai - szerinte - nem is léteztek, és igazából hasznosak is voltak, mert az a pár városlakó, akiket a tatárok lemészároltak német és zsidó volt. A magyarok ugyanis falvakban laktak, és gyorsan felszívódtak az erdõkben. Hát, öregem, ekkora baromságokat összehordani...
Ezzel szemben a rabszíjra fûzött kb. 100.000 emberrõl nem beszél. A "jó" tatárokról meg kell kérdezni a székelyeket, náluk még élnek a legendák velük kapcsolatban ("kutyafejû tatárok"). Lényegében, a tatárjárások (mert több volt belõlük, és rengeteg beszámoló fennmaradt róluk, a régészeti leletekrõl - felperzselt házak, a csontokon is látható sérülések - nem is beszélve) fogalmat adnak nekünk arról, hogy milyen lehetett a hunok - akiket Tóth szintén az egekbe emel - bejövetele, vagy hazajövetele, ha úgy tetszik.
Ja, még egy orbitális baromság: szerinte IV. Béla azért menekült külföldre, mert nem szerette a nép, ugyanis ha szerette volna, itthon elbújtatta volna. Ez a jótét lélek tényleg nem ért a történelemhez. Neki az nem számít, hogy a tatárok nem csak simán végigpusztították akkor Magyarországot, hanem majdnem 2 évig megszállva tartották, olyannyira, hogy saját közigazgatás felállítását is elkezdték, adóbehajtással stb. Vajon lehetett volna szavatolni ilyen körülmények között a magyar király biztonságát belföldön? Annak a magyar, nem mellesleg Árpád-házi királynak a biztonságát, akire a magyar nép mindig is majdnem szentként tekintett ("apostoli király")?
Egyébként, Tóth Ferenc beszél is arról, hogy a valóság eltorzítása nem használ a magyarságnak. Akkor miért teszi?