Továbbmenve, az egyistenhit megjelenése alapvetõen nem más, mint szellemi válasz egy társadalmi igényre. A többistenhit a földi hatalomgyakorlást is több központra szabdalja: ami van az égben, az van a földön!
Az egyiptomi többistenhit ráadásul pazarló is volt, mert annyi istennek kellett áldozni, mint égen a csillag. Az állatoknak is voltak isteneik, és az elhunyt állatokat is mumifikálták, költségesen eltemették. Nem egyet, nem kettõt, hanem tízezreket. Irtózatos pénzeket emésztett ez fel. Ekkor Egyiptom háborúzott is egyes észak-keleti szomszédaival, akikkel aztán kibékült (fõleg a hettitákra gondolok).
Nagyon fontos: ekkoriban törtek Egyiptomra a "tengeri népek", és ez megmutatta, hogy erõs, központosított államra van szükség, az nem megy, hogy minden kis kormányzó meg pap azt csinál, amit akar. Ma azt mondanánk: megjelent az abszolút monarchia szükségessége. Mert ugye, ha fent az égben egy isten van, akkor egyértelmû, hogy lent a földön is egyeduralkodóra van szükség.