Egypár apró tévedés akad a cikkben, de a lényeg nagyon tetszik.
Egy félvezetõ mûkõdési hõmérséklet határainak nem sok köze van az olvadásponthoz. (sokkal inkább a tiltott sáv szélességéhez) A szilicium például 1400 Cfok fölött olvad, de a belõle készült félvezetõk kb. 200 fok határréteg hõmérsékletet bírnak ki gazdaságosan elfogdaható ideig.
Magas hõmérsékleten megnõ a kristályrácsban a diffúzió, ami a kristály átrendezõdéséhez, a p-n átmenetek tönkremeneteléhez vezet, a hõmérséklettõl is függõ idõ alatt. Továbbá, a kisebbségi töltéshozrdozók okozta visszáram is jelentõsen (exponenciálisan az abszolút hõmérséklettel) megnõ, továbbá a félvezetõ egyéb tulajdonságai is megváltoznak. Az áramkörök TÖBBI ELEME (ellenûállások, kondenzátorok) szintén megváltoznak a magasabb hõmérsékleten, emiatt a beállított munkapontok elmásznak, ami egy bonyolultabb áramkör mûködését megakasztja.
Korábban a GaAs félvezetõrõl olvastam valahol, hogy kb. 500 C fokig használható, de valahogy mintha nem terjedtek volna el a belõle készült áramkörök.
Az áramkör összes alkatrészének a beállítása a 600 fok körüli hõmérsékleten mûködésre valószínûleg azt fogja jelenteni, hogy a készülék szobahõmérsékleten nem fog mûködni. Ezzel számolni kell.
Mindenesetre érdekes lesz. Én is kíváncsi vagyok, hogy mikor indul el az elsõ Vénusz szonda, amelyik huzamos ideig képes adatokat küldeni a pokolból.