Elõször is, szerintem hazudsz, hogy vannak barátaid. Ha mégsem így lenne, akkor biztos lehetsz benne, hogy az a helyzet, hogy a barátaid tisztában vannak a konkrét elmebetegségeddel és az állapotoddal, amivel mi nem, és nem akarnak megsérteni. Ezt hívják kegyes hazugságnak.
Inkább indulj ki a tényekbõl. Körülbelül százas nagyságrendben mérhetõ azoknak a száma, akik megpróbálták neked elmagyarázni, hogyan mûködik a tudomány, körülbelül egy évtized leforgása alatt. Egy értelmes embernek elég egyébként EGYSZER elmondani. Te tíz év alatt sem voltál képes felfogni.
Ez nem okosság vagy butaság kérdése, ez funkcionális agy kérdése. És neked nincs. Ugyanazokat a kis köreidet futod mániákusan, újra és újra, minden nap, hosszú évek óta.
Ez szakképzettség nélkül is megállapítható, hogy elmebetegség. Kb olyan, mintha látnál egy embert, aki a saját szarját majszolja két pofára, meg kenegeti a falra, életvitelszerûen.
A szomorú az, hogy egyébként biztosan kezelhetõ lenne, már ha hagynád, vagy egyáltalán keresnél segítséget.