Nincs változó idõjárás, nincsenek éjszakák és nappalok: a fény mennyiségébõl megmondható az adott helyre jellemzõ átlaghõmérséklet is. Ha feltesszük, hogy arányaiban hasonló mennyiségû víz került rá, mint a Földre (persze erre semmi garancia), az éghajlati övek csak egy irányba rétegzõdnek: a bolygó egyik oldalán minden kontinens egy marha nagy sivatag, a másik oldalon meg egy fél bolygót beterítõ jégmezõ, talapzatig befagyott steril óceán van.
A lakhatóságot azért nem kapkodnám el. Aligha hiszem, hogy embernek kényelmes világ lehet: talán az óceánokban pezseg a földihez hasonló élet, de a felszínen a hideg-meleg oldal kicserélõdése miatt gigantikus és állandó szélviharok kell tomboljanak, amelyek vizes bolygónál az esõvel együtt villámgyorsan elhordanak bármi felszíni képzõdményt. Esetleg valami zuzmó megmarad. De lehet találgatni speciális, ehhez a környezethez adaptálódott növényeket és állatokat.
Ha meg a hõmérséklet túl magas a napos oldalon, az óceán felforr, és egy óriási gõzoszlop formájában távozik a vízpára a világûrbe, ami gyorsan kiszárítja a bolygót (a magaslégkörbe feljutó vízpárát a kozmikus sugárzás bontja, a hidrogén meg megszökik). Tehát ha volt is rajta víz, évmilliárdok alatt elveszíthette. Ebben az esetben a túloldali jégbõl csordogáló gleccserpatakok mentén tengõdhet valami zöldség...
Ez a fura elrendezés mindenesetre beindítja az ember fantáziáját. Miért ábrázolja az összes scifi az idegen világokat Föld-szerûnek, noha az ilyen "kétoldalú" bolygók akár sokkal gyakoribbak is lehetnek...?