Hajaj. Kezdjük ott, hogy ilyen globális konfliktus esetén vicces volna, ha a tõzsde az elsõ durva lépéseknél zuhanna be (ettõl önmagában a pénzintézetek se dõlnek be, azok legfeljebb a bank run-októl vagy mérlegük felborulásától tudnak). Addigra már minden a padlón lenne.
Ha nagy gebasz van, pl. háború, a tõke mozgása a jelenlegi rendszerben pillanatok alatt állami felügyelet alá vonható, onnantól pedig minden kulcsszereplõ 100%-os kontroll alatt áll, a piac befagy. Az Egyesült Államok effektíve kiszáll a világpiacról. Onnantól kezdve már belsõ ügyük, hogy hogy osztják el a javakat.
Éhínség az USA-ban? Alig bírják visszafogni a termelést, pont mint Európában... olajügyben meg mit gondolsz, mit keresnek Irakban? :)
Értsd már meg, hogy Amerika egy *tényleg* nagyon gazdag ország: a külföld töri magát, hogy amerikai technológiát, fegyvereket, ingatlanokat vegyen. És ezt nem azért teszi, mert majmolja vagy rákényszerítik, hanem mert az USA cuccai tényleg jók, pénztõl függetlenül: az amerikai fegyverek pl. a legjobbak a világon. Vagy nézd már meg, hogy hány gigacégnek van amcsi központja: pl. tudsz olyan számítástechnikában domináns céget, amely NEM amerikai? Hány kínai Apple-rõl, IBM-rõl, Google-ról, Microsoftról tudsz? Amíg ez így lesz, mindig lesz mit eladniuk a világon, ha nem dollárért, akkor áruért cserébe. Viszont egyelõre amit Kínában kapsz, azt bármelyik betanított majom megcsinálja.
Az USA széthullásáról szánt álmaid meg nevetségesek. Az az ország kétszáz éve egyben van, egy nyelvet beszél, kultúrája homogén. Szeretett Kínád viszont tényleg szétfeszül a belsõ ellentétektõl: az ország negyede kínaiul se tud, irtózatos a különbség kelet és nyugat, észak és dél között, a legdurvább környezetszennyezés, kõkorszaki körülmények vannak együtt felhõkarcolókkal, amit csak a komcsi diktatúra tart egybe kínnal-keservvel. Ezerszer hamarabb lesz polgárháború Kínában, mint hogy az USA-ban valaki kiszálljon.