Az USA gazdaságában nem az az elvont, hogy magánkézben van, hanem hogy pénzügyi szempontból nem igazán szabályozott. Amilyen pénzügyi lufikat tudnak létrehozni az pont ezt bizonyítja.
Valamelyik bank, vagy holding cég, vagy mifene, amelyik telesírta a médiát, hogy most aztán õ is össze fog omlani, ha nem segítenek rajta nemtom hány milliárd dollárral, amikor megmondta neki a kormányzat, hogy akkor szigorúbb ellenérzést stb-t, kell bevezetnie a pénzügyi tevékenységét illetõen, erre azt válaszolta, ja akkor mégsem kell az a pénz! Röhej.
Másrészt a Kínai is elég szabályozatlan tulajdonviszonyok szerint. Azonban szerintem nem igazán gondolkodnak olyan hülyeségekben, hogy a stratégiai szektorok, energia, közmû, akármi állami kontrollját gyengítsék.
Pl az USA is elkövette azt a hibát, hogy az energia szektorban csökkentette az állami befolyást. Eredmény pl. a pár évvel ezelõtti nagy áramszünetek, meg olajfinomító kapacitás hiány, kvázi benzin hiány.
Az állami szektor lehet, hogy nem költséghatékony, de nem is ezek szerint épül fel, hanem hogy bizonyos a társadalom számára nélkülözhetetlen funkciókat biztosítson, nagyjából bármilyen áron. Csak mert a funkció nem mûködése beláthatatlan következményekkel járna.
Amúgy csak körül kell nézni Magyarországon, hogy milyen pusztítást képes csinálni a magánszektor, hogy kótyavetyélte el azt a hatalmas tõkét, amit puszira megkapott az privatizációkor. Mert itt nem az volt a gond, hogy és ahogy lezajlott a privatizáció, hanem az ami utána a privatizált vállalatokkal történt.
Aztán amikor a magyarországi magántõke már nem számíthat az ilyen ingyen forrásra, amit a privatizáció jelent, akkor megtalálja a következõ lépcsõt, az állami megrendeléseket, az outsourcingot, amivel tovább fejheti azt az államot, amit szinte kizárólag a bérbõl és fizetésbõl élõk adója tart fenn.
A modern világban mindenkinek annyi követelése lehet, amennyit nem szégyell és ha jó ügyvédei vannak, vagy jó politikai háttere van ezeket a követeléseket nyakló nélkül érvényesítheti is. Lásd a parkoló társaságok, közmûvek irreális és hamisított követelései, bankok kockázatáthárítása az ügyfélre, a dzsipók nyaklónélküli támogatása csak mert szaporodnak és szegények, de akár az állam elvonási rendszere is, vagy a politikához közel álló vállalkozók hihetetlen összegû állami megrendelései, támogatásai. A piac, mint olyan, a versenyre épülõ gazdaság nagyjából halott, max a Józsefvárosi szintjén mûködik.
Egyetlen dologban lehet bízni, hogy a politikai vezetés milyen prioritásokat tûz ki célul. Ha a prioritások a saját és a támogatók követeléseinek realizálása, akkor az történik, ami Amerikában is van, vagy nálunk volt az utóbbi 20 évben, és ami a világválságot okozta. Ha a reálgazdaság fejlesztése a cél, akkor meg az lesz ami Kínában van, vagy máshol. Nem kell nekünk Kínát lemodellezni, ott van Svédország, Ausztria stb. pl.