A Vénuszon tudtommal nincsenek nagy viharos szelek, pedig a bolygó tengelyforgása miatt kvázi kötött keringésûnek is lehet tekinteni.
Egy vastag légkör esetén kialakulhat egy kiegyenlített hõmérsékleti stabilitás. A hõcserélõdést a légkör magasabb rétegei is végezhetik.
A vastagabb pláne széndioxidban és vízpárában gazdag légkör esetén a felszíni átlag hõmérséklet bõven meghaladhatja a -10/-30 fokot, a bolygó saját hõkisugárzásával is számítani kell, ami egy a Földnél jelentõsen nagyobb tömegû bolygó esetén is nagyobb, illetve lassabban vesztheti el a kezdeti magas hõmérsékletét.
A Bolygó közelsége a csillaghoz nagy árapály erõket és valszeg jelentõs mágneses teret alakíthat ki, ami megint csak kedvezõ az élet kialakulásához, mert a kötött tengelyforgás is inkább erõs feltételezés, mint tény.
A csillag sugárzása ugyan szinte eltörpül a Napéhoz képest, de a közelsége miatt valószínûleg hasonló sugármennyiség éri mint a Földet, ami lehet, hogy kevésbé káros összetételû, tekintve, hogy a csillag felszíni hõmérséklete is sokkal alacsonyabb a Napéhoz képet.
A bolygó nagyobb mérete nem jelent automatikusan jelentõsen nagyobb felszíni gravitációt, azonban lényegesen nagyobb felszínt jelent.
Ez egy olyan bolygó, ahol ha tényleg optimálisak a körülmények, akkor az ottani civilizáció számára esetleg még nagyobb lehetõségei is vannak, több erõforrása, mint a Földön az emberiségnek!
Amúgy nem csak Föld-szerû bolygókról írnak a fantasztikus regények, Asimov Alapítvány és birodalom c. könyvében olvastam elõször asszem hasonló gyûrûs lakható zónájú világról.