- A Buran automatikusan landol orbitális pályáról az ûrrepülõtér aszfaltjára. (Megjegyzem, az átépítés óta erre az amerikai ûrsiklók is képesek, ám ott csupán a tartalék szerepét töltik be, ha az emberi irányítás valamilyen okból nem mûködhet - a Buran esetében az ember a tartalék!)
- Gyökeresen eltérõ a fõhajtómû kialakítása. Az Enyergija hordozórakéta saját fõhajtómûvel rendelkezik, így képes 120 tonnát az ûrbe juttatni (szemben a Shuttle-k 30 tonna hasznos terhelhetõségével!). A Shuttle-k fõhajtómûve a siklón található, a "hordozórakéta" tulajdonképpen egy egyszerû üzemanyagtartály. Így a kilövéskor A Buran esetében az igen nagy tömegû Enyergija emeli a relatíve kisebb tömegû siklót, a Shuttle esetében ez fordított (a két szilárd hajtóanyagú fokozat leválása után).
- A Buran High-Lift aránya 6.5, a Shuttle-ké 5.5 (Ez egy nehezen magyarítható arányszám, az elõre és felfelé történõ mozgás hányadosából áll össze. Minél magasabb a szám, adott sebességnél annál nagyobb emelkedésre képes a légijármû).
- Az orosz sikló 30 tonna hasznos teherrel képes landolni, a Shuttle-k csupán 20 tonnával térhetnek vissza.
- A hõvédõ bevonat mintázata a lehetõ legoptimálisabban kialakított, és ortogonálisan helyezkedik el a hõbelépés vonalára (Huh, ez is lefordíthatatlan emberi nyelvre. A lényeg, hogy optimálisan és egyenletesen képes elvezetni a hõt). Nincsenek éles törésvonalak a bevonat illeszkedésében, a törzs és az orr bevonatának illeszkedési mintázata a lehetõ legoptimálisabb.
- A hét személyes Shuttle-kkel szemben a Buran a végleges tervek alapján akár tíz fõs személyzettel repülhet.
szerintem a oroszok itt és verték a jenkiket. (mint úgy általában mindenben ami haditechnika...)
és ugye a 100tonna az nem 30. És a landolásnál 30t az meg nem 20....
Szóval kicsit durvább cucc a Buran/Energija mint az amcsik STS rendszere.
Informatika és tudomány
