Tu-160. Az az apróság a jelenlegi technika összehasonlításánál úgy látom nem zavar, hogy a SZU 91-ben összeomlott. Az oroszok számára ma a töredék erõforrás áll rendelkezésre a fejlesztésre, a gyártásra.
"A B-1B-nél meg az olcsóság miatt lemondtak a 2 Mach csúcssebességrõk. A Tu-160-nál nem. Az megint vicces, hogy a gép eronómiája és belsõ tere olyan gány volt, hogy a '90-es években a pilóták gyakran panaszkodtak fejfájásra, mert akkor volt az EM és zajszint odabent..."
OK lemehetünk ilyen urban legend szintre is, csak éppen ezt a fejfájásos sztorit én a B-1B-vel kapcsolatban hallottam, és az oroszok mondták, hogy náluk ilyen nincs. Vagy te is így értetted, mert a szövegbõl ez nem derült ki.
Amúgy az oroszokat nem zavarta az ár, ha jól tudom a TU-160 többe kerül, mint a súlyának megfelelõ arany.
A dúrván 2X-es sebesség meg csak olyan apróságoknál jön jól, hogy a célt fele idõ alatt éri el a gép, illetve fele annyi ideig tartózkodik az ellenséges légvédelem hatósugarában, meg egyéb ilyen számodra lényegtelen "apróságok". Tény hogy a B-1B tényleg szebb röpcsi ezt el kell ismernem, szóval te gyõztél.:)
Amúgy mellesleg az amcsik elég korán elkezdtek a szuperszonikus orosz bombázógépek lelövésére szolgáló gépek kifejlesztését, pl a F-108 Rapier. De az SR-71/A-12 is rendelkezett olyan változattal, amelyek erre szolgáló fegyverzetet hordoztak. A Phoenix rakéta elõdjét is az F-108-hoz fejlesztették ki, csak abba asszem még atomrobbanófejet terveztek. Csak aztán kiderült, hogy az oroszok nagyjából sehol sem tartanak ezekkel a stratégiai bombázókkal. Nagyon nem is nyomatták, mert a rakétákkal viszont elég jól álltak.
Így aztán az SR-71/A-12 kategóriájú vadászok is okafogyottá váltak.
Azonban ettõl függetlenül még a tény tény marad, hogy csak az oroszok rendelkeztek abban az idõben olyan szintû titán elõállító képességgel, aminek segítségével egy ilyen vadászrepülõ flottát lehetett volna építeni.
Mellesleg a titán ugye a Földön elõforduló egyik leggyakoribb elem, de csak mert az oroszok valszeg stratégiai nyersanyagnak gondolták, így idejekorán kiépítették a titán elõállító képességüket, az amcsik valamiért hanyagolták ezt a dolgot.
Az EMP hatáshoz meg csak annyit, hogy az IC-k 1-2 volt túlfeszültségtõl behalnak, ha nem mikróáramköröket alkalmazunk, akkor azok a technikák valszeg jobban bírják az EMP hatást is.
Amúgy szerintem nem nagyon készültek pontos és összehangolt forgatókönyvek az atomháború megnyerésére, és így az EMP hatás árnyékolása sem volt alapvetõ szempont. Elõször minnél több bombát építettek, aztán minnél több rakétát. A többi fegyvernem/haderõnem meg csak statisztált volna egy ilyen háborúban. De még egyszer mondom szerintem az oroszok jobban álltak az eszközök ABV védelmében. 1-2 ellenpéldát azért megoszthatnál, ha tudsz ilyet.
Aztán úgy a hetvenes évekre kialakult egy hadászati erõegyensúly, illetve gyakorlatilag értelmetlenné vált az ilyen elvek alapján történõ haderõfejlesztés, olyan mennyiségû pusztítóerõt halmoztak föl.
Utána viszont Reagenék elkezdtek filózni, kitalálták, hogy célzott gyors csapásokkal az atomütõerõ jelentõs részét ki lehet iktatni, a maradékot pedig egy védelmi pajzzsal felfogni. Ekkortól lehet szerintem olyan gépeket találni, mint a lopakodók, vagy, hogy az amcsik is gondolkodtak volna a fegyvereik nukleáris viszonyok között történõ alkalmazására.
A koszovói háborúban csak az volt a gond, hogy nem voltak reális célpontok, attól hogy Belgrádot a földdel teszik egyenlõvé Koszovóban még ugyan úgy irtják az albánokat a milíciák
"Az AH-64 meg azért nem azért ment be, mert túl nehéz Afganisztában is repülnek, pedig ott magasabb hegyek vannak. Azért nem mentek be, mert tartottak a MANPAD-tõl és a csöves légvédelemtõl."
Hát ez egy jó indok, de semmiképpen nem ok. A harci helikoptereket azért tudtommal pont ilyen körülmények közé tervezték. Az oroszok Afganisztánban a harci helikoptereknek kb 15-20%-át vesztették el. A gond az, hogy a "mi vagyunk a szupertechnikájú nyugati faszagyerekek" imidzsbe nem fért volna bele, ha a médiában ilyen arányú veszteségek jelennek meg.
Az azonban reális gond volt, hogy az AH-64-ekre póttartályokat kellett volna rakni, mert jó pár száz km-t meg kellett volna tenni amíg a harctevékenység körzetébe érnek. Ez pedig jelentõsen csökkentette volna a fegyverzet mennyiségét, mert a belsõ függesztési pontokat elfoglalta volna.
És ettõl még a tény tény marad, hogy az amcsik odavittek nagy dirrel-dúrral pár AH-64-est Albániába, aztán mégsem vetették be õket.