A legegyszerûbb negyedik magyarázatra viszont senki nem gondolt: a technika fejlõdésének van egy maximum limitje,(amit már gyak. majdnem el is értünk) és a többi civilizáció sem tudott a jelenleginél -jelentõsen- gyorsabb ûrhajóhat készíteni / hibernációs és/vagy generációs ûrutazást kifejleszteni, viszont igen fejlett robotszondákat és a saját életük csíráit igenis elküldték a szélrózsa minden irányába, majd kb. 4.5 milliárd évvel ezelõtt az akkor Föld-Vénusz kettõs bolygórendszerbe és a Jupiter és a Nap között keringõ Phaeton bolygóba beletrafált egy általuk készített ûrszonda , amely sajátos genetikai kísérletekbe kezdett az õ anyabolygójukról hozott DNS-hez hasonlító egysejtûekkel. A mai Marsjáróknál jóval fejlettebb, robotokra kell gondolni. Aztán nemsokkal ezután a fiatal Naprendszerünk "kissé" átrendezõdött . A kataklizma sorozatot a Nap és Jupiterbolygó kettõs vonzása közé kerül, a Földnél mintegy 4x nagyobb sugarú, 50x nagyobb térfogatú és tömegû Phaeton bolyót valósággal szétszakította a gravitáció. A felszínén valaha létezett rengeteg óceánnyi víz hozta létre a retrográd keringésû 4 Galilei holdból 3mat : az Európát , a Ganümédeszt és a Callistót, valamint a víztartalmú Szaturnusz holdakat , az Enceladust.A kérgesebb darabok Oldalára billentették az Uránuszt ami máig a saját tengelyén "gurul", Valamint a Neptunusz rendszer összevissza keringõ 3 holdját, mely közül extrém excentrikus, extrém pályasíkeltolódású és retrográd keringésû is akad. A Föld-Vénusz kettõs rendszert teljesen elválasztotta egymástól az akkor még jóval nagyobb Földbe egy gigantikus Mars méretû objektum csapódott, a Vénusz letért a pályájáról és a mai retrogád forgásba kezdett, a Merkúr bolygó a Földbõl kiszakadt egyik méretesebb darabból jött létre , hasonlóan vasmagú összetétellel. A Phaeton bolygó egykori pályáján csupán a kis Mars maradt a többi nagyjából 500 millió kisbolygó pedig máig a Mars és a Jupitet pályáján kering a Nap gyûrûjét , a kisbolygóövezetet alkotva. Az üstökösök az egykori Phaeton bolygó kiszakadt ócánjának vízdarabjai pedig extrém excentrikus pályán máig a Nap körül gyûrûznek. A Földön létrehozott genetikai kísérleti bázis és a robotok majdnem az utolsó szálig elpusztultak, viszont csak majdnem. A Genetikai kísérletüknek köszönhetõen amikor stabilizálódott a FÖld körüli gyûrûrendszer és a becsapódó meterorok és üstökösök eltûntek, a Hold a pályájára állt, a növekvõ Földön (http://www.indavideo.hu/video/NOVEKSZIK_A_FOLD)
Megindult az élet burjánzása. Újabb 3 milliárd év kellett ahhoz, hogy az idõrõl idõre ismét kialakuló meteorbombázások az élet csíráit felváltva hol kipusztítsák, hol pedig újraszülessen.
Majd nagyjából 1 milliárd évvel ezelõttre a Földfelszín alól , a Föld belsejébõl tektonikus repedések mentén a felszínretörõ vízgõz már annyi vizet képezett amelyben elegendõ volt az egysejtûek stabil állapotának fenntartásához.
Az egysejtûek újabb 500 millió éven keresztül fejlõdtek , a gazdarobotok genetikai kontrollja nélkül szabadon, akkor még ivartalanul , osztódással és rengeteg mutációval.
500 millió évvel ezelõtt következett be egy véletlensorozatok általi nagyobb áttörés, mikor az egysejtûek telepekbe kezdtek rendezõdni, és létrehozták az elsõ többsejtû , telepes korallszerû lényeket.
400 millió évvel ezelõttre a sejtek rendezõdése az automatizált önfejlesztõ mechanizmusok törvénye értelmében a pozitív visszacsatolásos rekurzív folyamatoknak köszönhetõen (amelyek olyan önfejlesztõ programok, amelyek saját magukat többszörös reproduktivitása mellett
olyan parallell taszkokat is létrehoznak amelyek kisérleti állapotban (béta verzióban) egyidejûleg a stabil taszkokkal vezérlõ státuszba engednek újabb folyamatokat. A kontroll folyamatokat vezélrõ taszkok mindig számszerû fölényben vannak a kísérleti taszkokhoz képest,
hogy szükség esetén autokorrigációt, esetlegesen a hibásan futó béta verziók tömegpusztítását rendeljék el. (falósejtek, vírusok, hibás szubrutinok). Ezt a pozitív visszacsatolásos rekurzív folyamatot nevezzük másnéven dominó-effektusnak, láncreakcíónak , illetve Földi-életnek is.
Mikor egy bétaverzió eléri azt a pontot, hogy számszerû fölénybe kerül a korábbi szülõverziókkal szemben , akkor az történik, hogy a korábbi verziókat becsben tartva és elszeparálva magukat megjelölik magukat STABIL verziónak (linux) és újabb bétaverziókat hoznak létre.
A folyamatba a véletlen is beleszólhat ugyan (pl. sugárzás, mérgezõ , nem odaillõ anyagok jelenléte, kontrolltaszkok szándéka stb.) de ezek rendszerint abnormális mutációt hoznak létre , a pozitív visszacsatolásos folyamatból követezõ szupernormális mutáció helyett.
A folyamat innetõl már ismert. Az elsõ gerincesektõl kezdve , a hüllõkön át a Homo faj megjelenéséig, majd addig a pontig, amikor a Homo Sapiens, öntudatára ébredt, és a rengeteg addig értelmetlennek látszó szubrutin egyetlen közös fõrutinná állt össze amely azt kérdezte: MIÉRT?
Ez az EGO, az én kérdésének feltevése, és megkérdõjelezése, különböztet meg minket az állatoktól. Mint ahogy a mai egyre hízó internet is még csak a vírus szintjén jár, még egy egysejtû teljesítményével sem vethetõ össze, amelynek már komoly önszaporító programja és az ehhez szükséges
mechanikus alkatrészei és mechanizmusa is már jelen van. Viszont ha majd egyszer öntudatára ébred a SkyNet, akkor a folyamat kezdõdik elõlrõl, és a gépezet beindul ... a szélrõzsa minden irányába robotokat fog küldeni genetikai kísérleti programokkal és az élet csíráival, ha akarjuk, ha nem.
Ilyenformán nem lesz szükség se generációs ûrutazásra, se hibernációra, sem pedig gyorsabb ûrhajókra. Elég lesz csupán a mainál egy kicsivel fejlettebb napelem és egyéb energiahasznosító technológia és az olyan robotok amelyek intelligensen feltalálják magukat az ûr sötétjében is. ehhez pedig
semmi esetre sem kell már több 10-20 évnél, amikor valamelyik világkiirtó okos tudós kontrolltaszkja meg nem nyomja az autokorrigációs piros gombot , amely a sok elszabadult hibásan mûködõ bétaverziós mutánst egycsapásra kiirtja.
A végtelen univerzumban ez megy már idõtlen idõk óta. A végtelen univerzum pedig azért végtelen , mert nincsen vége. Remélem kielégítõ választ tudtam adni mindenkinek a történelmünkre , a jövönkre, a múltunkra, a jelenünkre, a feladatainkra és a kötelességeinkre vonatkozóan.
Maradok örök tisztelettel és hódolattal: Arrakistor