Párszáz fõs koloniák valószínûleg ugyan olyan évezredekig stabil társadalmat eredményeznének, mint az õserdõben talált indián közösségek!
A földi társadalom iszonyatos instabilitása, annak a következménye, hogy az emberi biológia által is meghatározott mikroközösségeket manapság szétbombázzák a külsõ hatások. Erre vezethetõ vissza a depresszió, az elidegenedés, az emberek bezárkózása, próbálják megteremteni azt, amit nem lehet. Itt nem.
Ha a kis közösségeknek nagyobb önrendelkezést adnának, akkor valszeg megszûnne egy csomó rossz dolog, bûnözés, háborúk, egy csomó lelki betegség meg ilyenek.
Utópia? Igen, de nem tudhatjuk, mert a jelenlegi társadalmak erre nem nagyon adnak lehetõséget, hogy ezt kipróbáljuk.
A marsi közösség ennek az elméletnek a próbája lehetne, amit aztán akár a földi társadalomnál is alkalmazhatnánk. Így profitálhatnánk ebbõl a kísérletbõl, közvetlenül gyakorlatilag mindenki.
Természetesen azoknak, akiknek ez a jelenlegi társadalmi rendszer nagyon is megfelel ez ellen harcolni fognak. Ha a többségnek lesz választása, akkor aztán bizony forradalmak fognak kitörni, és azt amit ma demokráciának és a fejlõdés csúcsának gondolunk, a jövõ embere ugyan úgy a sötét középkornak fogja tartani, mint mi a pár száz évvel ezelõtti társadalmakat.