Kétségtelen, hogy a Marson nem lehet kiszaladni a természetbe, mint a Földön.
Zárt terekben fognak élni az emberek, amely zárt terek kezdetben meglehetõsen szûkek lesznek.
Aztán apránként, ahogy a bányászat és a fémkohászat meg az épületek bõvítése halad elõre, ezek a zárt terek el fogják érni a most leginkább Dubai-stílusnak nevezhetõ mértéket és minõséget.
Aki úszni akar, az bizony fedett úszómedencét lesz kénytelen használni, ami nem vetekedhet a Balatonnal, dehát valamit valamiért.
Mindezek azonban nem egy-két év alatt jöhetnek létre. A földi építõanyagok (pl. cement, beton, mész) a Marson használhatatlanok, és az ottani viszonyokra ki kell kísérletezni sok olyan, itt hétköznapinak számító anyagot és eljárást, amit ott lehet használni. Ez a kikisérletezés sok évig fog tartani, és a telep fejlõdése is hosszú lesz.
Sok munka lesz és sok agyalás. Közben fel kell térképezni a közeli és a távoli környéket, ami leginkább nem a domborzati, hanem az ásványtani térképezést jelenti. Geológusok és vegyészek biztosan többen is lesznek az elsõ expedicióban.
A Mars terraformálhatóságában nem hiszek. A Mars túlságosan kicsiny tömegû, és a szökési sebesség a felszínrõl kb. 5 km/s.
Az gyakorlatilag mindegy, hogy az elmúlt évmilliárdokban ütközés miatt veszítette-e el a légkörét vagy sem. Óriási ütközés a Föld és valószínûleg a Vénusz történetében is volt.
Ha a Naprendszer bolygóit és nagyobb holdjait szemügyre vesszük, akkor látható az, amit egyébként elméletileg is jól le lehet írni: a kis tömegû égitestek nem tudják megtartani a légkörüket. Ennek az oka a légkör lassú párolgása. Miért? Megpróbálom magyarul, szavakkal és egyszerûsítve leírni.
Azért, mert egy adott hõmérsékleten egy gáz részecskéi egy, statisztikusan leírható sebességeloszlással rendelkeznek.
Nagyon kis számban lesznek az ÁTLAGOS sebességnél ötször gyorsabban mozgó részecskék is. Még kisebb számban akár 10-szer gyorsabban mozgók is.
Ezek a kiugró sebességû részecskék a bolygó felszínén ütköznek egy másikkal (véletlenszerûen) és elveszítik sebességük nagy részét.
De a légkör tetején, ahol az ütközések ritkák, lesznek ilyen kiugró sebességû részecskék, amelyek sebessége meghaladja a szökési sebességet.
Konkrét számok: szobahõmérsékleten az oxigénmolekulák ÁTLAGOS sebessége kb. 450 m/s. A hidrogén molekuláké kb. 1600 m/s. A hidrogén ATOMOKÉ 2300 m/s körüli.
Ez azt jelenti, hogy az atomos hidrogén sajnos a Földrõl is viszonylag gyorsan párolog, bár ezt befolyásolja (általam nem ismert mértékben lassíthatja) a Föld mágneses tere. A Marsnak ilyen nincs, ráadásul ott a szökési sebesség alig haladja meg az atomos hidrogén részecskéinek átlagos sebességét.
Évmilliárdok alatt nemcsak a hidrogén, de a többi gáz is símán elillan a Marsról. Az nem világos, hogy a mostani (nagyon ritka) CO2 légkör honnan származik.
Azt a kevés vizet, ami a Marson található, óriási pazarlás lenne a világûrben szétszóni azáltal, hogy megpróbálunk egy földi légkör szerûséget oda erõszakolni, ahová nem való.
Nagy átlátszó kupolákat tudok elképzelni most, amik alatt normális nyomású és hõmérsékletû földi-szerû légkör lehet. Ennek a kiépítése azonban nem hiszem, hogy ebben a században lezajlik.