Nos, igen: ha a szívemre hallgatok, akkor hozzád állok közelebb, ha meg az eszemre, akkor a szkeptikusokhoz. Én is szeretek álmodozni, de nagy projekteket az ember egyedül nem tudja megvalósítani, sõt, kis csapattal sem. Emiatt, szeretjük, nem szeretjük, muszáj valamilyen szinten betagozódni a jelenlegi társadalomba.
Egyébként, ilyenkor õsz vége felé engem inkább a hétköznapi dolgok foglalkoztatnak, például miként lehetne a lakást befûteni úgy, hogy minél kevesebb gázt használunk, amely megjegyzem orosz gáz (energiafüggõség). Ezeken kellene agyalnunk inkább szerintem, talán így közelebb jutnánk egy marsi kolónia fenntartásának lehetõségeihez is.
"Aki sokat markol, az keveset fog." - ugye ismerõs? Épp azon gondolkodtam, hogy az elmúlt 20 év alatt milyen szépen kiépült itt az autópályahálózat, de mennyire ki van zsigerelve a magyar lakosság, amelynek csökken a lélekszáma. Akkor meg kinek épültek ezek a szép autópályák? Köztereinkrõl lassan sikerült eltakarítani a kommunista mocskot, talán csak az erõsen ellentmondásos Károlyi Mihály szobra szúrja még a szemet a Parlament szomszédságában. Kõ- és fémszobrok - de lesz-e, aki ezeket megkoszorúzza? Lesz-e ereje a politikisianknak és tudósainknak leszállni a fellegekbõl a napi valóság talajára és úgy cselekedni, hogy a haza fényre derüljön és a 20 éve elnyert politikai szabadság mellé gazdasági szabadság is megteremtõdjön; de fõleg belbiztonság legyen, és az országban garázdálkodó pitiáner bûnözõk, antiszociális csoportok, maffiózók és korrupt hivatalnokok garázdálkodása befejezõdjön? Mert ez elõfeltétele bármiféle tudományos álomnak és tervnek. Már az ókoriak is tudták, hogy ami az égben, az van vagy lesz a Földön is. Én ezt megfordítanám: ami a Földön, az lesz az égben is!