Az ember ökológiai lábnyomát idõvel befedi a por. Idõvel több száz méter mélyre kerülnek és elindulnak azok a fosszilizációs folyamatok melynek a "végén" ásványok válnak belõlük. (Az idézõjel azért mert soha nincs vége :).)
Más lábnyomokat elfúj a szél. Ezekkel a "szerencsétlenekkel" az erózió végez.
Végül néhányan a kõzetlemezek vándorlása és egymás alá bukása következtében lekerül a "pokolba".
Az ember ökológiai lábnyoma leginkább az emberi idõszámítás skáláján érdekes. Magát a fogalmat is ezért alkották meg.
Persze szinte biztos hogy maradnak viszonylag épségben emberi tárgyak, de ezekbõl nem valószínû hogy a jövõ "embere" milliárd év múlva azt a következtetést vonja le hogy értelmes élet volt a földön. Majd keres egy kézzelfoghatóbb magyarázatot, vagy berakja a "Nincs rá kielégítõ magyarázat" dossziéba.
A gyémántnál maradva, találnak majd néhány éppen maradt gyémántot és eltûnõdnek hogy milyen csodálatos a természet hogy a néhány gyémántot ilyen tökéletesre növeszt. Természetesen majd laborban kikísérletezik hogy milyen "természetes" körülmények között alakulhattak ki.