Ez kicsit túlzásnak, túlzott általánosításnak tartom amit mondasz, hogy ateisták nagy része is elkezd hinni halálos ágyán, de az tény, hogy nagyon sokan. Habár én nem igazán látom, hogy ez bármire is érv lenne a vallás irányába, ez egyszerûen pszichológiai dolog, leegyszerûsítve gyávaság... Nem tudom jól megfogalmazni, de valami "mindegy, elkezdek hinni is biztos ami biztos, csak éljem túl, vagy legyen még valami más jó is halál után" érzés. Mindenesetre abban is biztos vagyok, hogy egyre kevesebb az ilyen eset, mert azért valamilyen szinten ennek benne kell lennie az emberben, tehát fõként arra gondolok, hogy kell valaki rokonok közül, aki mélyen hívõ volt (szerintem majdnem mindenkinek van olyan nagyszülõje, aki erõteljesen vallás (volt)), szülõk viszont már jóval kevesebben.
Arról nem beszélve, hogy a tudomány is egyre több emberhez jut el, ami szintén teljesen eltávolítja az embereket attól, hogy higyjenek. És még számos tényezõrõl, pl. aki a keleti filozófiákat megismeri, legfõképpen a buddhizmust, az még annál is jobban eltávolodik az ilyen hittõl. Az segít leginkább elfogadni a halált is :D