"Én ezzel nem értek egyet, és másképp látom a dolgokat. Nem látok rációt abban, hogy az rossz lenne, ha valaki Isten létezését a tudomány ismeretei miatt - nyilván egy tudományosabban gondolkodó ember feltesz ilyen kérdéseket is, mint amelyet te is írtál, és ezek is logikailag a tudomány irányába döntik a mérleget."
Akkor most nézzük a tények oldaláról.
Van ugye egy kvantumelméletünk. Ebben vannak valószínûségek. Ez elég gyanús, hiszen valószínûségek ott lépnek fel ahol a megismerésünk korlátai vannak. Az ilyen korlátok kétfélék lehetnek, valahogy átléphetõk/megkerülhetõ, vagy nem. Ebben az esetben konkrétan: az elméletünk mögött húzódik egy másik még fel nem fedezett (ezeket rejtett paraméteres elméleteknek nevezik), vagy nem. Utóbbi esetben ez egy valódi véletlen, amit semmilyen eszközzel nem tuduk elõrejelezni.
Kísérletileg bizonyítható hogy ez utóbbi az igaz, tehát vannak olyan folyamatok amelyeket nem vagyunk képesek leírni, tehát az ember fölött állnak. (Van egy kis csúsztatás, mert a kísérlet valójában nem zár ki minden lehetõséget csak majdnem az összeset. Viszont ez a majdnem össze, illetve a tény hogy nincs potenciális jelölt a rejtettparaméteres elméletekre, rendelkezik akkora meggyõzõerõvel, mint a hit ellenes "tudományos bizonyítások". Ha pl.: "az ember evolúció általi kifejlõdése" tudományosan bizonyíttnak tekinthetõ, akkor a rejtettparaméteres egyenletek nemlétezése is.)
Tehát "tudományosan bizonyítható" hogy van a világnak olyan része amely az emberi megismerés felett áll. Kérdés: Akkor valyon mi irányítja ezeket a véletlenszerû folyamatokat. Mégegyszer: általános tapasztalat hogy a véletlenek csak látszólag véletlenek, valahol mögöttük van valami ami meghatározza (determinálja) õket. Attól hogy ez a folyamat az ember számára nem megismerhetõ, még létezhet. Mivel a dolgok megtörténnek kell lennie valaminek ami miadt megtörténnek.
Na elég a rizsából, nézzük hogy mik is lehetnek ezek a folyamatok amelyekrõl soha nem fogjuk megtudni hogy miért történnek.
Nagyon egyszerû a dolgunk csak meg kell néznünk a Heisenberg-féle határozatlansági relációt.
Ami abban határozatlan, az tetszõleges értéket vehet föl, véges valószínûséggel.
A legismertebb következmény a bárki bárhol lehet nem nulla valószínûséggel.
De az energiamegmaradás megsérülhet, tetszõleges mértékben, szintén nem nulla valószínûséggel.
Gyakorlatilag mármilyen általunk mérhetõ/érzékelhetõ mennyiség tetszõleges értéket vehet fel nem nulla valószínûséggel.
Összegezve:
Ha elfogadjuk azt hogy a kvantumos véletlenszerûségek mögött valami ember számára megismerhetetlen folyamat húzódik (,ez ugye a hétköznapi tapasztalatunkból következik), és elfogadjuk azt hogy valaki/valami ezt mégis át tudja látni és befolyásolni tudja (,hiszen nem lehetünk annyira beképzeltek hogy "Ha mi nem, akkor senki más sem."), vagy egyszerûen úgy gondolkozunk hogy ha valami történik akkor annak oka kell hogy legyen (, determinisztikus világkép), akkor eljutunk oda hogy van valaki/valami aki/ami bármit megtehet a világunkkal. Ezt a valakit/valamit pedig joggal nevezhetjük istennek is.
Eddig kizárólag tudományos tényekrõl és könnyen elfogadható kijelentésekrõl volt szó. Természetesen ez nem bizonyítás.
A kérdésem hozzád a következõ: Ez merre billenti azt a bizonyos serpenyõt?