Nézd, a jelened, a valóság téridõ koordinátái mellett ahhoz nagyon közel vannak kicsit múltban/jövõben, kicsit máshol létezõ események dolgok.
Ezek a relativisztikus események ezeket a kis eltéréseket nagyítják fel. Egy ilyen féreglyukas idõgép azt használja ki, hogy a létrehozásával a téridõnek lesznek olyan pontjai amelyek mondhatni befagynak. Ezért ha belépünk a viszonylagos jövõbõl ebbe a rendszerbe szabadon vissza utazhatunk az idõgép létrehozásának pillanatáig szinte bármilyen pontosságig. Az idõgépnek is van saját ideje az is elõre felé telik, csak marha lassan. Ennek az idõgépnek a része egy féreglyuk, ami kvázi kivág a téridõ környezetedbõl, elvisz addig a pillanatig, ameddig akarod, majd újra beilleszt.
Szóval az einsteini elveket felhasználva, a téridõt lehet úgy elcsavarni, görbíteni és megforgatni, megerõszakolni hogy ez jöjjön ki belõle.
Legalább is elvileg.
Szerintem mondjuk nem ilyen elasztikus a téridõ, másrészt a mögötte levõ nem ismert tartomány még ennél is furcsább, izgalmasabb dolgokat tesz lehetõvé. Párhuzamos, azonos érvényességgel rendelkezõ világokat, jeleneket, teleportációt, teremtést, amit akarsz. Azt, hogy a világban minden egy szupermostban létezik egy helyen, a határtalan téridõnvel jellemzett õsöreg univerzum csak egyfajta fikció. Bár roppant logikus fikció!
Nem az a gond, hogy látsz-e a jövõbe, hanem, hogy melyikbe látsz és aztán, hogy kerülhetsz a lehetséges párhuzamos jövõnek arra a vonalára, amit megláttál és esetleg kiválasztottál.