azt hiszem nem itt beszéltünk az öregedésrõl, mostanában sokan kérdezik h h s mint is van ez :D
szóval én úgy látom, hogy az öregedés, az messzemenõen nem egy faktortól függ és nem is egy helyen történõ változás miatt következik be, hanem komplex események együttes eredõje.
Szerintem az ember, valamilyen oknál fogva, sokszor fel sem méri a szervezetben lejátszódó folyamatok minõségét és mennyiségét.
Ilyenekre gondolok:
Depurináció, ami azt jelenti, hogy a DNS nukleotidokról a bázis spontán lehidrolizál. Ez a folyamat egyetlen sejtben, napi 5000-szer megtörténhet [1], és legtöbbször kijavítódik enzimek által. Sztem az ember nincs hozzászokva ahhoz a gondolathoz, hogy a molekulák mennyire instabilak (erre utaltam fönt), és ez csak egyetlen jelenség, ott vannak a DNS szabad gyökök általi támadása (fõleg ROS, Reactive Oxygen Species).
Egy proteaszómás cikknek az olvasásakor döbbentem rá arra, hogy a fehérjéket sem értjük meg ilyen szempontból. Egy fehérje átlagos élettartama durván 1 nap, legöregebb fehérjéink pár hetesek és sok fehérje csak percekig létezik [2]. Ez megint valamiért nem annyira intuitív. A balansz fenntartása a szintézis és degradáció között létfontosságú.
Egy másik központi átalakításokat végzõ folyamat a DNS-metilezése, amelynek hatására a sejt bizonyos génjei elhalkulnak (szupresszálódnak) és így alakulhat ki a specializálódott sejt. A metilezés ezentúl, a sejt életében is, dinamikusan folyik az igények szerint.
Viszont ez a folyamat sok hibalehetõséggel jár, mert a metilezésnek csak bizonyos gének ELÕTTI régiókban van értelme (ún. CpG-szigetek), ha a gének metilálódnak, az mutációkhoz vezethet és mivel a folyamat sokszor lejátszódik és a fehérjék messze nem tökéletesen végzik a munkájukat, ez gyakran meg is történik.
Még mindig nagyon kevés témát említettünk és már kezd hosszú lenni a hsz.-em :D
Ha megpróbáljuk azt is hozzágondolni, hogy minden ilyen irányító folyamatok milyen sok tényezõsek, amelyek itt-ott, egyszer itt, egyszer ott sokszor kibillenek az egyensúlyból, az öregedés szükségszerûnek látszik. Én úgy látom, hogy mintha maga az élet okozna zavarást a rendszerben, amire a rendszer úgy reagál, hogy a zavarást csökkentse (Le Chatelier-elv), és meg is teszi, a zavarás megszûnik, szinuszosan idõben lecsengve.