A második hullámban Japán vette át a vezető szerepet. Az 1995-ös kobei földrengés során súlyos károkat szenvedett az elektromos hálózat. Áram hiányában nem működött a gáz és vízellátás sem. A japánokban tudatosult, hogy a decentralizált napenergia ellenállóbb a természeti csapásokkal szemben, és az ugyanebben az évben a Mondzsu atomerőműben történt baleset hatására nagyarányú telepítések kezdődtek.
Japán mellett Németország, Amerika, Ausztrália, Kína és Hollandia látott még nagyobb mértékű növekedést.
Németország 1991-ben a világon elsőként bevezette a kötelező átvételi árat, példáját más országok is követték.
Ennek köszönhetően, szemben az első hullámmal, ebben az időszakban már túlnyomórészt hálózatra termelő rendszereket telepítettek.
Az eredmény: A világban 1995-ben kevesebb mint 200 MW a beépített kapacitás, amely 2004-re 3 GW fölé nőtt.
A panelek ára a 90-es évek elejére jellemző $6-$7/Wattról 4$/Wattra csökkent.
Az időszak végére megépült az egyik első hálózati méretű (40 MW-os) akkumulátor telep is, az alaszkai Fairbanksben.