Egy hónapja voltam Izraelben egy Jeruzsálem-Betlehem-Holt-tenger körúton. Egyiptomból mentünk át a határon, ami úgy nézett ki, hogy a buszból leszálltunk az egyiptomi oldalon, és a kordonok között álltunk sorban jó 3 órát (ami gyorsnak számít, mert elõfordul 5-6 órás várakozás is). Volt olyan, hogy háromnegyed órán keresztül egy métert nem haladt a sor, mert éppen mindenki kávészüneten volt.
A csomagvizsgálatkor engem kikapott a sorból egy kedves gépfegyveres ember, hogy enyém-e ez a fotótáska, nem adott-e nekem valaki valamit, és kinyitnám-e. Mint kiderült, valószínûleg lõszernek nézték a kupac aksit a szkenner képernyõjén.. végül is megoldódott a tényállás, de azért feltettek pár kérdést a miért jöttem és mikor megyek már el innen témakörben.
Izraelbe nem jött át az egyiptomi busz, ott egy izraeli zsidó sofõr várt minket, aki viszont Betlehemben nem mehetett be a palesztin területre, úgyhogy ott ismét buszt kellett cserélni, mert ott csak a palesztin arab sofõrrel lehet közlekedni. A város két fele között van egy aranyos, 9 méter magas betonfal, rajta õrtornyokkal. Kifele csak gyalog tudtunk menni egy ellenõrzõ ponton keresztül, aminek kb. olyan feelingje volt, mint a Half Life 2 elején, amikor leszállsz a vonatról. Egy rohadt nagy hangár kordonokkal, tele gépfegyveres õrökkel, akik üvöltöznek az arabokkal meg csak úgy passzióból.