A klasszikus elektrodinamikában beveznek egy dielektromos állandót a közegekre, és ha valaki felírja a hullámegyenletet, akkor ki lehet számolni a közegbeli fénysebességet, ami a dielektromos állandótól függ. De ott szó sincsen közegbeli szóródásról. A mikroszkópikus modellben szilárdtestfizikai úton lehet leírni a fényterjedést, de ahhoz sajna nem értek. De ott sem szóródással írják le. A szóródás megváltoztatná a fotonok hullámhosszát. Az ûrben (tehát vákuumban) fénysebességgel terjednek a fényhullámok (vagy fotonok, ahogy tetszik). Ha szóródnak valamin, akkor kisugárzódnak, de szintén megváltozik a hullámhosszuk. Pl. a távoli kvazárok fényébõl kiszóródik egy csomó, ezért elnyelési vonalak látszanak ott, ahol gázfelhõkön haladt át a fény. De ettõl nem lasabban ér ide a fény.
Amúgy van egy másik jó bizonyíték: a gravitációsan lencsézett kvazárok fénye különbözõ idõ alatt ér ide.