"Én ehhez csak annyit fûznék hozzá, hogy el kell jutnunk oda, hogy a háborúkat virtuálisan vívjuk. Az ellenfelek bejelentkeznek mondjuk a Second Life-ba, lezavarják a háborút, és utána megy az ügy a Hágai Törvényszék elé, amely dönt hadi kárpótlásról, területátadásról stb."
Jó az anyag mi? Mennyit szívtál, nyugodtan áruld el?:D
A robotellenesek ezt nem akarják, õk patakzó vért akarnak látni továbbra is."
Épp hogy ellenkezõleg!
A háború az háború. Az utóbbi iraki háború is úgy indult, hogy mi vagyunk a Janik, odamegyünk, levadásszuk Szaddámot, meg esetleg még azt is aki az utunkban áll közben, de csak ha nem tudjuk kikerülni, hazajövünk, aztán mindenki hepi.
Hát nem így történt, ugye.
Minden ilyen excallibur jellegû "szent-technológia" az ember azon vágyát testesíti meg, hogy legyen vége az erõszaknak (persze érdekes módon erõszak által). A valóság meg az, hogy az erõszak erõszakot szül, azonban meg kell találni az egyensúlyt a fegyveres konfliktus tudatos elutasítása és a katonai gyengeség között, mert ez utóbbi viszont másokat csábít arra, hogy bennünket megtámadjon. Fegyverkezni kell, kellenek ilyen jószágok. Isten ments viszont azoktól az idealista barmoktól, akik alig várják hogy bevessék õket, így megteremtve a világbékét. Helyesebben viszont inkább a III. VH-t.