"Egy bekattant vagy életét féltõ katona sokkal valószínûbb, hogy meghúzza a ravaszt"
De az is pszichés sokk eredménye, hogy valakinek elege lesz a háborúból, és akkor se hajlandó ölni, ha parancsba kapja. És akkor ezek még csak a végletek.
"Afganisztánban pl. senki sem akarja lerombolni a falvakat."
De most miért csak falvakról beszélünk? Ha valakit egy precíziós eszközzel fejbe lõnek, az is rombolás, te! (Elõérõ rombolása.) És egy nyílt fizikai erõszakig fajuló konfliktusban mi más lenne a cél, mint bizonyos embereket levadászni? És nagyon nem mindegy, hogy egy olyan automatizált rendszer áll-e az irányítók rendelkezésére, amely képes szinte bárkit bármikor levadászni, vagy csak olyan, amelyiknél más embereket kell rávenni arra, hogy megkeressenek és levadásszanak embereket. (Most ez pongyola megfogalmazás, de biztos érted az eddigiek alapján hogy mirõl beszélek. Ugye érted?)
"A mai hadviselés borzasztóan ügyel a collateral damage csökkentésére. Ha ma zajlana a második VH..."
Az se értem miért hagyományos háborúkban gondolkodsz. A konfliktusok nagy részében a hadsereg "civilek" ellen küzd ("terrorista" (annak mondott civil), gerilla). Olyanok ellen mint te meg én. Nem mindegy, hogy egy szimulátorban ülõ szerves-robot irányította szervetlen-robot, vagy egy valóban a helyszínen tartózkodó hús vér katona hajtja végre a parancsot, miszerint engem le kell kapcsolni. Nem?
"Oké, akkor sorold nekem azokat a konfliktusokat, ahol a célpont a "hús-vér ember" volt, tehát ahol a háború bevallott célja az ellenséges lakosság megsemmisítése."
Lakosság? Nem értelek. Miért beszélünk el egymás mellet? A hús-vér ember az nem egyenlõ a lakossággal. A katona is hús-vér ember, ha jól tudom. (Bár elnézve egyiket-másikat inkább tûnnek hibrid robotoknak - erõsebb fizikum, szintetikus agy.)
Inkább visszakérdezek: melyik az a háború, ahol a harceszközök elpusztítása volt a KIZÁRÓLAGOS cél? Ha mondasz legalább egyet, akkor legalább fogom érteni, hogy mirõl beszélsz.
"*minden* hadviselõnek abba kell hagynia az ember alapú hadviselést"
Csak akkor nem ember alapú a hadviselés, ha a hadviselés egyetlen fázisához SEM kapcsolódik sehogyan SEM ember. Se nem tervez, se nem gyárt le semmit, se nem irányít, se nem ad ki parancsot. Hanem automatikusan lekezel önerõbõl mindenféle konfliktust. (Lásd: Szathmári Sándor - Gépvilág) De amíg részt vesz, addig hús-vér emberek mindig is célpontok lesznek vagy lehetnek.
"Ma már a legutolsó terrorista, utcai bûnözõ és kalóz is gépfegyverrel hadonászik, és nem karddal. Érted?"
Persze hogy értem. De hol látod te az arra utaló jelet, hogy EMBEREK konfliktusait teljesen emberek részvétele NÉLKÜL vívjanak majd meg? Ez logikai bakugrás. Ha egy embernek van baja egy másik emberrel, akkor egy TECHNIKAI változás hogy alakíthatná az ember-ember konfliktust technika-technika konfliktussá?
De ahogy írtam (az indiánokkal kapcsolatban), van olyan, hogy egy ember-ember konfliktus, még ha hadseregek konfrontációja is lesz belõle, minden erõszak és véráldozat nélkül rendezõdjön. De ehhez nem TECHNOLÓGIA kell, hanem a nyugati mentalitás, az abszurd darwini elvek, meg a "might is right" hátrahagyása. Azaz kulturáltság. És hát kultúrája ebbõl a szempontból a fehér embernek nincs.
"Mindezt pusztán racionális döntések alapján, az erõszak hatékonyságának maximalizálásával vezérelve."
Az egyetlen eset amire értelmezni tudom azt amit írsz, az az, hogy a két fél közül az egyik, látva a másik technológiai elõnyét, felhagy az ellenségeskedéssel. De mikor mindkét félnek ugyanolyan technikai háttere van, vagy mikor egyik fél sem adja fel a harcot, ott nem tudom hogyan értelmezhetõ az, amit írsz.