Ácsi. Egy szóval sem állítottam, hogy az automatizált hadviselés virágfüzért és meseországot hoz létre, mint az Õrtorony borítóján, ahol ember emberen erõszakot nem tehet. Kizárólag az emberölésrõl, mint az erõszak legszélsõségesebb formájáról van szó.
"Iraknak talán volt esélye? Ellenállt. A "terroristáknak" van esélyük?"
Nexussal egyetemben nem látjátok jól a tipikus háborús helyzetet. Éppenhogy nem erõsen különbözõen pozícionált felek között tipikus, hanem olyan felek között, ahol mindkettõ úgy érzi, van esélye nyerni, így vagy úgy. A fegyveres konfliktusok mindig kétesélyesek, vagy legalábbis az egyik fél azt hiszi, hogy van esélye, különben nem folytatná. A használt fegyverek és célok persze lehetnek erõsen aszimmetrikusak, de az afgán terrorista éppúgy hisz Allah által segített végsõ gyõzelmében, ahogy Szaddám hitt a politikai játszmákban, ami nem engedi Iránt egy felbomló Irak utáni hatalmi vákuumba, satöbbi. Fegyveres konfliktust mindig az vállal, aki úgy érzi, a legkisebb rosszt választja, tehát végsõsoron nyer a hadviseléssel.
"Te meg olyan helyzetrõl beszélsz, mikor az egyik fél nyilvánvalóan kilátástalan helyzetben van. De a gyakorlatban ilyen hol van?"
Mindig és mindenhol, csak az ugye nem mutat olyan látványosan a CNN-en, ezért nem tudsz róla. A "kilátástalanság" csak egy érzelmi töltetû minõségjelzõje az "A-t tehetem, de x ellenség miatt B-t nem" általános helyzeteknek, amibõl tizenkettõ egy tucat. Az "erõszak" arról szól, hogy az ellenfélnek elvesszük azokat a döntési útjait, amelyek számunkra nem kedvezõek. A társadalmak, népcsoportok és országok közötti konfliktusok ezerszer annyian vannak, mint amennyibõl éles harc lesz, és nagy részük már a tárgyalás során, esélylatolgatás alatt eldõl. Például álmodozhat arról Észak-Korea, hogy legyalulja az USA-t, de ez nagyjából a tervasztalról a kukába kerül.
"Mert el lehet távolítani a katonát az eszköztõl, de attól még van valahol egy katona, aki válhat célponttá."
Persze, de robotoknál ez nem igaz. A döntési lánc legvégén levõ hatcsillagos tábornokok szerepe annyira jelentéktelen, hogy akár ne is léteznének. De nem is ez az érdekes: a fordulópont ott van, amikor az a fura helyzet alakul ki, hogy a katonák lesznek egy háborúban a legvédettebbek. Onnantól az egész katonaság - ha embert öl - éppúgy erkölcstelen, mint ahogy a nukleáris bunkerekben atomháborúsdit játszó vezetõk.
"Most hogy jönnek ide a civilek?"
Te beszéltél kõolajfinomítókról.
"Bombáztak II. VH-ban is mindent amit csak értek. Konvenció ide vagy oda."
A totális háborút és a civil lakosság elleni terrortámadásokat elviekben tiltó egyezményeket 1949-ben kötötték, a háború után, épp annak hatására. Mondom, hogy ez szerintem csak egy darab papiros, de az látható belõle, milyen politikai elõnyre tehet szert, aki betartja.