A képlet mögött álló fizikai és matematikai tudást még nem tudtam megragadni, ezért úgy próbáltam eddig elképzelni, hogy:
Elõször elképzelek egy majdnem abszolút nulla fokos hideg testet, az atomokat valami kristályrácsba szervezõdve. Ez a test lebegjen valahol az ûrben háborítatlanul , mindentõl elszigetelve, még a kozmikus háttérsugárzástól is. Most ha csak egy kicsi energiát is közlök a testtel (mondjuk az Alpha Centauriról ránéz egy hangya), akkor a test már ettõl a pici energiaközléstõl is sokkal rendezetlenebbé válik. Nem abszolút értelemben, hanem az eredeti mértékéhez arányítva. Valahogy úgy képzeltem, el, hogy az abszolút nulla fokhoz nagyon közeli állapot valamilyen értelemben már olyan magas rendezettségûnek számít, hogy ahhoz képest már az a pici hõmozgás is nagyságrendekkel rendezetlenebbnek tekinthetõ, ami a hangya rápillantásától eredt. Lehet, hogy az Alfa Centauri távolságából jövõ hangyapillantás is elég ahhoz, hogy a rendezetlenség nagymértékben nõjön. Nem azért, mintha a hangya olyan nagy rendezetlenséget tudna bevinni, hanem azért, mert úgy viszonyul az eredeti extrém pici rendezetlenséghez.
Gondolom ezért lehet az is, hogy nem lehet a testeket teljesen abszolút nullára lehûteni. Mert még ha egy tündér jóságosan lehûtené is nekünk egy pillanatra abszolút nullára, akkor is egy pillanat alatt elrontaná az egészet egy olyan csekély energiabevitel is, hogy egy távoli galaxisban egy baktérium eléget egy cukormolekulát, és annak az itteni melege is elég lenne a móka teljes elrontásához. Gondolom, éppen ezt értik a tudósok azon, hogy az abszolút nulla felé közeledve a testek fajhõje egyre kisebb lesz, korlátlanul elenyészve, és éppen ez teszi az abszolút nullát elérhetetlenné. Hétköznapi hasonlattal: a nagy fajhõjû vizet sokkal könnyebb tartósan jéghidegen tartani, mint a kis fajhõjû fémeket, mert a nagy ,,hõtehetetlenségû'' víz viszonylag érzéketlen a szoba zavaró melegére, míg pl. egy kis fajhõjû fémdarab pillanatok alatt átveszi a környezet melegét, tehát tartósan jéghidegen csak különleges elszigeteltség esetén tartható.
Most jön a korábbi hangyapillantásos, abszolútnullafokos gondolatkísérlet kontrasztja: most meg képzeljünk el egy ugyanolyan tömegû és anyagi minõségû testet, mint az elõbb, de ne az ûr hidegében, hanem a Nap belsejében, tízmillió fokon. Vagy akár képzeljünk el még ennél is forróbb anyagot, ahol a részecskék sebessége összevethetõ a fénysebességgel. Nyilván valami kavargó plazma lesz, ahol intuitív értelemben hatalmas zûrzavar uralkodik. Most próbáljuk meg ezt a szinte extrémnek tekinthetõ zûrzavart tovább növelni, mondjuk ugyanolyan arányban vagy mértékben, ahogy az elõbb az abszolút nullafok közeli anyagnál próbáltuk. Bár nem sokat tudok a rendezetlenség pontos fogalmáról, mértékérõl, de szemléletbõl úgy képzelem, hogy a kavargó, extrém rendezetlen plazma rendezetlenségének növelése nagy energiabevitelt igényel, mert már eleve olyan gyors és kavargó és szétkenõdött minden, hogy "a lúd kövérségét" csak nagyarányú további energia bevételével lehet fokozni.
És ha általában is úgy tapasztaljuk, hogy a nagyon forró testeknél valamiféle egységnyi rendezetlenség-növelésre jutó, ahhoz szükséges többletenergia-igény nagy, míg a nagyon hideg testeknél ugyanez az arány meg elenyészõen kicsiny, és a köztes (nem szélsõséges) hõmérsékleteknél is szép szabályosan, éppen a hõmérsékletnek megfelelõen (csak attól függõen) áll be ez az arány, akkor akár tekinthetnénk a hõmérséklet fogalmát eszerint az új fogalom szerint is. Úgy értem, persze csak akkor, ha a tapasztalás azt mutatja a jelenségek elég széles körénél, hogy a hõmérséklet mindenféle intuitív és klasszikus fogalmai épp ugyanannak felelnek meg számszerûen is, amit ezzel a furcsa arány-fogalommal kapnánk.
Ennek az lehet az elõnye, hogy ekkor nem kell feltétlenül mindenféle szabadsági fokra esõ átlagos energiáról beszélnünk a hõmérséklet fogalmának pontos meghatározásához, hanem a rendezetlenség és az energia fogalmára építve is felépíthetnénk ezt a fogalmat. Ennek meg például akkor lenne haszna, ha a jelenségek egyes szûk körénél valamiféle általánosítást szeretnénk, vagyis olyan fogalmakra van szükségünk, amire a klasszikus hõmérséklet definíciók az eredeti értelemben nem alkalmazhatóak.
Õszintén szólva a (termodinamikai) entrópia fogalmát nem értettem meg, és a vele kapcsolatos deriválásos képleteket sem, ezért próbáltam az említett képletet az alábbi módon elképzelni.