Látszik, hogy nem ismered ezt az életet. De ez nem róható fel neked, sem ismertem amíg nem kényszerültem egy ideig ilyen helyen dolgozni. Addig nem is nagyon foglalkoztatott.
Pedig én magyar viszonyok között voltam és az a jutalom is ért, hogy nem kellett ünnepnapokon, munkaszüneti napokon dolgozni, és a túlórát még szerencsére ki is fizették (amivel együtt se kerestem folyamatos mûszakban! 90 nettónál többet, de hát én egy kínaihoz képest már milliomos voltam).
A képek meg ne csapjanak be. Fotózni egyébként is csak az ottaniak engedélyével lehet. Azon csodálkozom, hogy senki se mosolyog, pedig nálunk még ezt is megmondták. Mikor jött delegáció, vagy hivatalos fotózás volt, hogy tessék mindenki legyen vidám és jó hangulatú. Mert ezen is múlhat a gyár jövõje, a munkahelyek jövõje, a kereseted jövõje. Mindenért kirúgással fenyegetnek. Voltak "önkéntes túlórák is", már annak örülni kellett, hogy legalább kifizetik. De ha te nem mész be akkor többet ne is menjél.
Örült tempóban kell dolgozni, ha orrot akarsz törölni már azzal is veszélyezteted az elõírt darabszámot, annyira ki van centizve. Nyáron dög meleg volt, a mûszálas köpenyt viszont akkor se lehetett levenni. Mikor már hárman elájultak akkor le lehetett egy rövid idõre. A hõségriadós minden órába 5 perc szünet meg csak akkor volt megtartva mikor ellenõrzés volt. Ki kell menned WC-re? Így jártál. Ha éppen késett a szállítmány, hazaküldtek szabadnapra írtak, persze akkor már elment a nap egy jó része. A szabadságokat nagyon elaprózták, gyakorlatilag alig rendelkezel velük. Temetésre is úgy kell kikönyörögni, hogy elmehess és még az sem biztos. Lehetne még itt sokat írni, hasonló dolgokat, de már nem akarok, örülök, hogy vége és remélem soha többet nem kell ilyet elvállalni.