Nem értem az ázsiaiakat, az ipari forradalomtól (úgy 1750-1850-ig) Angliában is ez volt a helyzet. Gyerek meg nõi munka húgyér szarér és napi 18 órát dolgoztattak.
Az angol (és késõbb már európai/USA) melósok miért tudtak alakítani szakszervezeteket és szétverni a várost, ha jobb körülményeket akartak? Érdekes, egy idõ után már a parlament érdeke volt, hogy a munkások rájuk szavazzanak.
És félre értés ne essék, az angol-francia munkás tömegbe is belelõttek, de hajjajj.
Nálunk errefelé van egy mondás: segíts magadon, isten is megsegít!