Másfél hete kezdtem neki én is megint. Még a fekete pénteken megvettem akcióba a DLC csomagot, gondoltam itt az ideje teljessé tenni az élményt. Még nem sikerült a végére érnem és a Citadell-t még nem láttam. A Leviathan-t tényleg nem volt szép dolog DLC-ként kiadni, hiszen mindenre magyarázatot ad. Viszont két dolgot sikerült megállapitanom, egyrészt a játék elég rosszul öregedett és itt most nem a grafikára gondolok. Inkább a párbeszédekre. Anno bosszantott, amikor mindenféle videókban parodizálták a játékot, de az igazság az, hogy sokszor paródia nélkül is nevetséges. A másik dolog, hogy az elmúlt 7 évben nem változott semmi, most is ugyanazt a hangulatot adja a játék, mint akkor. Függetlenül az előző ponttól. Bár hozzá kell tennem azt is, hogy a DLC-kel együtt még hiteltelenebb az, hogy bár a Földet éri először a Reaper csapás és itt támadtak a legkomolyabban, még is, az egész galaxist meg kell mentenünk, mire visszatérhetünk a Földre.
Mondjuk most felmerült bennem a gondolat, hogy renegát Shep helyében én felrobbantottam volna a rákba az egész bolygót, az a kevés túlélő igazán nem nagy ár azért, hogy megmakkanjanak a Reaperek. Meg az is ironikus, hogy az ember volt az utolsó faj, aki kilépett az űrbe, a Reaperek még is őket tekintik a leginkább veszélyes fajnak.