Ne túlozzunk. Nincs sokféle végjáték. Valójában kevés van és nem is nagyon térnek el egymástól. EZ a filmszerûség átka. Így is nagyon sok meló volt ezt így megcsinálni. Az apróbb döntéseket meg gyorsan be lehet érlelni, leszûrni, akár elsõre is kihozni (mondom a lényeges döntések elõtti save eltétele csodákra képes :DDD).
A néha kifejezetten ruppótlan tölteléklövölde meg annyira szvsz. azért nem szórakoztató, hogy mondjuk 4-5x kibírjam újra ép ésszel.
Ettõl függetlenül is dicséretes a változatosság amit belegyömöszöltek ilyen minõségben. Tökéletesen fenntartják az illúzióját annak, mintha mindig számítanának a döntéseid (és néha durván számítanak is). Mondjuk ezt az elsõ részben valahogy jobban éreztem, mint a másodikban. Ott már nekem túl csõszerû az egész. Nyilván a sztori miatt nem is lehetett máshogy kivitelezni, hiszen történjék bármi a csapatot össze kell szedni, max. a sorrenden lehet kicsit bénázni.