Idealis esetben egy szervezetnel nincs olyan titok amit erdemes lenne az alkalmazottaknak elarulni, persze ez nem mindig megoldhato. Azokat a titkokat viszont, amikhez rossz szandeku emberek is hozza akarhatnak ferni erdemes olyan modon tarolni, hogy senki se ferhessen hozza. Ez megoldhato olyan titkositassal, amihez meg a rendszergazdaknak sincs kulcsuk. Igy barmi barmikor ellophato, de nem hasznalhato. Az offline tarolas tenyleg jo, ha valami nincs a halozaton, akkor nem fogjak azon keresztul ellopni. Az offline vedelem meg lehet egy pancelszekreny is, amihez nem adnak kulcsok csak annak az 1-2 vezetonek aki megbizhato. Az az egy viszont biztos, hogy ha egy szervezetnel a vezetok sem megbizhatoak, akkor semmit nem er semmilyen vedelem.
Ha egy szervezetnel olyan titkok vannak, amik egy johiszemu tisztesseges ember szamara kesztetest jelentenek, hogy elarulja oket, akkor oda nem szabad tisztesseges embert felvenni. Erre a megoldasra volt jo pelda az elmult par ev itthoni vezeto valasztasi strategiaja, ahol a politikusok csak bunozoket raktak vezetoi pozicioba, mert azok hajlandoak voltak veluk egyutt dolgozni. Viszont ha egy ilyen rendszer lebukik, akkor nagyjabol mindenki megy a bortonbe.
Az amerikaiaknak egyebkent nem kell annyira felniuk a legutobbi wikileaks-es botranytol, csak annyi derult ki, hogy nem szinjatekbol mutatjak magukat olyan hulyenek es ignoransnak mint amilyenek, hanem tenyleg olyanok. De legalabb oszintek es ugy nez ki, hogy nem nagyon hazudnak. (viszont ez azt is jelenti, hogy a politikusaik nagyobbik resze gyarilag sikhulye)